Mumilla hullafáradt

Mumilla valamelyik nap sokáig dolgozott. Pupilla a nagymamával egész délelőtt sütött, aztán Pupillának mindent szabad volt, még mesét nézni is, csak egyet nem: forrón megenni a kuglófot. Pedig az illata… édes volt, és betöltötte nagymama egész lakását. Mivel még nagymama sem tudott neki ellenállni, egy falatkát mégis szabad volt, de csak ha megfújta. Aztán a kuglóf kihűlt, később ráadásul el is fogyott. De Mumilla még mindig nem jött.

– Hol csámborog ez a Mumilla? – tűnődött a nagymama. – Hiszen már a sorozatom is elkezdődött.

– Hát… – kezdte magyarázni Pupilla készségesen a nagymamának –, Mumilla azt mondta, hogy ő is olyan helyre jár, mint az óvoda, csak az felnőtteknek való. 

– Ezt mondta? – hüledezett a nagymama. – És szerinted milyen az a felnőttóvoda?

– Az óvónéni nagyon nagy. Hogy elbírja a felnőtteket, amikor nem érik el a játékot a felső polcon.

A nagymama csak nevetett, és tovább nézte a sorozatát. Pupilla pedig elhatározta, kideríti az igazságot. Pontosan négy igazságot akart kideríteni. 

Írni még ugyan nem tudott, de négyzetet rajzolni kitűnően. Ezt az óvónéni mondta róla a nagymamának, amikor jött érte: kitűnően. Pupillának úgy mondta, hogy ügyesen, de az ugyanazt jelenti.

Tehát mivel kitűnően tudott négyzetet rajzolni, elővett egy papírlapot, rárajzolt pontosan négy négyzetet, és ha Mumilla végre megjön a csámborgásból és a felnőtteknek való óvodából, akkor mind a négyet beikszeli, mert Mumilla mind a négy fontos kérdésére válaszolni fog. Mumilla már csak ilyen, ő minden fontos kérdésre válaszol.

A négyzetek elkészültek, és Pupilla várt. Aztán a sorozatnak vége lett, a nagymama megkérdezte Pupillától, hogy mit rajzolt. Mikor megmutatta, a nagymama bólogatott:

– Az óvónéninek igaza van. Tényleg ügyesen rajzolsz. De mondd csak, Pupilla, mi ez? Ablak?

– Nem. Olyan, mint az ablak, de nem az.

Pupilla nem akarta elárulni, mi a terve, de azért mosolygott a nagymamára, hogy kicsit se haragudjon. Mert ha Pupilla mosolyog, még ha titokzatosan is, a nagymama nem haragszik. A nagymama már csak ilyen.

Ahogy így mosolyogtak, megbocsátón és titokzatosan, léptek hallatoszottak a bejárati ajtón túlról. Pupilla fülelt, mert tudni akarta, milyenek azok a léptek. Csámborgók? Remélte, hogy csámborgók. Remélte, hogy mumillásak. A nagymama már nyitotta is az ajtót.

– Szia, anya! Szia, Pupilla! Mehetünk haza? – hallatszott Mumilla hangja a nyitott ajtó felől, de Pupilla háttal állt, a szobában kereste a papírt a négy üres négyzettel. Mikor megtalálta, látta, ahogy Mumilla leereszkedik, és ölelésre tárja a karjait, de ő maga elé tartotta a papírt.

– Mumilla! Négy fontosat akarok kérdezni tőled – köszöntötte.

– Szuper – sóhajtott Mumilla. – Vedd a cipődet, sietünk haza. Hullafáradt vagyok.

– Mi az, hogy hullafáradt?

– Később kérdezősködj, kérlek, most csak öltözz!

Pupilla egyáltalán nem értette, hová ez a sietség, hiszen nincs reggel, tehát Mumilla biztosan nem fog elkésni a munkahelyéről. A hullafáradtság is teljesen érthetetlen volt számára. A fáradtat még értette, viszont Mumilla egészen lassan jött érte a nagymamához, bárcsak szaladt volna, akkor fáradt lenne, de nem kellett volna annyit várni. És talán még a kuglóf sem fogyott volna el, mire odaér.

Igen, a kuglóf. Arra visszagondolni furcsa érzés volt. Rossz furcsa érzés. Pupilla úgy szerette volna, ha Mumilla megkóstolja, és megdicséri, hogy milyen ügyesen megsütötte, de már késő. Finom volt, és evett egy szeletet, aztán megint egyet, és megint, és aztán egyszer csak nem volt több a tálon.

Erre a gondolatra Pupilla sóhajtott egy nagyot, és körülnézett. Már a zebra előtt álltak, pár lépésnyire a házuk ajtajától.

– Körülnéztél? – emlékeztette Mumilla a szabályokra.

Pupilla elővette a ceruzát a zsebéből. Azért hozta el a nagymamától, hogy azzal ikszelje be a négyzeteit, ha útközben Mumilla válaszol neki valamire. Rajzolt egy ötödik négyzetet a papírra, és megszólalt:

– Mumilla! Sütöttünk a nagymamával kuglófot, de elfogyott. Nem haragszol?

– Finom volt?

– Finom.

– Akkor nagyon ügyes voltál. Nem haragszom. Viszont kérek valamit. Szabad kérni?

– Várj! – szólt Pupilla. Beikszelte az új, ötödik négyzetet. Menet közben kicsit girbegurbán sikerült, de aztán megkérdezte:

– Mit kérsz?

– Ha hazaértünk, gyorsan menjünk aludni, és tedd el a négy kérdésedet holnapra!

– Eltegyem? De hogyan?

– Leteszed a papírt az ágy mellé, és reggel újra eszedbe jut, amikor meglátod a négyzeteket.

Pupilla elgondolkodott, aztán mindketten nagyot ásítottak. Pupilla bólogatás közben.

– Majd legközelebb hétvégén megyünk a nagymamához, hogy ott legyek, amikor elkészül a kuglóf, rendben?

Megegyeztek, és nagy öleléssel pecsételték meg az alkut.