Keresési eredmények

Mindjárt vége a munkaidőnek, de ma még semmit nem csináltam. Egész nap a kecskebékán járt az eszem. Hol van? Miért nem hiányzott Zalánnak aznap, amikor elvesztette? Most miről jutott eszébe? És főleg, mi köze Matyinak Zalán halott anyjához? Talán téged is gúny...

Csörren a telefon, ismeretlen számot jelez. Hajnalban csak téves lehet, de azért felveszem. – A Matyi anyukája vagyok. Bocsi, ha felébresztettem, de a férjem már ébredezik. Tudja, egy kicsit féltékeny típus. Na, mindegy. Basszus, nem tudom, mit mondjak. Szóva...

Idegesen pakolom az otthagyott poharakat az asztalról. A szétszórt játékokból hagyok egypárat, az talán jó benyomást tesz a hivatalnokra. Hogy is hívták? Mondta a telefonban, de mindegy, talán mást küldenek házhoz. Még van öt perc a megbeszélt időpontig. Öt ho...

Pörög az agyam, pedig dolgoznom kéne. Vajon tegnap este jó benyomást tettem a gyámosokra? Bevillan, ahogy egymás között beszélgettek, hogy a bejelentő egy barom. Remélem, ez nem része a protokollnak. Elképzelem, hogy a bejelentőt is azzal nyugtatta, hogy ennek...

– Átkozott masina! – üvöltött Theo, hogy erőt adjon az utolsó, reménytelen kalapácsütésének az öntöttvas tartóelemen. Saját maga készítette a rudat, gondos munkáját dicsérte, hogy ilyen szívós. Az ablaktalan, zárt pajtában a fémek összetalálkozásakor felröppen...

Mikor kitárta a pajta hatalmas ajtaját, kint szikrázó reggeli napsütés fogadta Theót. Fájdalmasan hunyorgott. Egész éjjel dolgozott, egész valója könyörgött egy órácska alvásért, de úgy nem tudta volna kipróbálni az átalakított gépmadarat, mielőtt a galambembe...

Eljött a reggel, és Theo érezte, hogy az előző nap ájultan töltött órái nem számítottak pihentető alvásnak. A kimerültségtől szédelegve jelentette a galambembernek, hogy a gépmadár, fiókájával együtt, készen vár a repülésre. A gép felé sétálva magyarázta el, h...

– Meddig tart még? – suttogta az anyjának a fiú. Unott képpel a karkötőjén fityegő rózsaszín műanyag szívet pöckölgette. Pontosabban fél szívet, rajta VE felirattal. Nem szerette a színét, de képtelen volt akár egy percre is megválni tőle, mert az apjától kapt...

Már negyedik napja nem jött álom a szemére. Kezdett aggódni, mert egész életében remek alvó volt. Olyannyira jó alvó volt, hogy bárhol, bármikor képes volt akár egy percen belül elaludni. Először azt gondolta, az étkezésével van a gond, ugyanis az emésztés ki...

Hát ez lenne számomra a béke szigete. Két négyzetméternyi loggia a panelház negyedik emeletén. Kiültem ide, ez a félóra nekem jár. Vagy ha egy egész óra, hát annyi. Nem fogom nézni az időt. Távolinak tűnik, ahogy dörömbölnek az ajtón, de az sem mozdíthat ki eb...

– Minden tiszteletem – próbálta tompítani illetlen megjegyzése élét a Szabi –, de maga negyvenéves, és hatvan kiló. Bírni fogja? Zommer Endréről sok városbeli hitte, hogy Szabolcsnak hívják, de aki közelebbről ismerte, tudta, hogy a téeszes időkben ő intézte ...

„Itt nyugszik Dúmadock bősz hadinépe, kik forgatva fegyvert, Quetterek vesztét okozván hulltak el sorra, mint hősök.” Ősi sírfelirat Maldiberan keleti partvidékéről

A táj olybá tűnt, mint amin egy sárkány tombolta ki a dühét – fekete sziklák és kövek borították az egyébként csupasz földet, komor hangulatba vonva a háttérben magasodó hósipkás hegycsúcsokat. Hideg szél kergette zabolátlanul a leszakadt felhőfoszlányokat, am...

Trritokk fáradtan huppant a sziklateraszra. Miután szárnyait elrendezte a hátán, még egy szusszanásnyi időt engedélyezett magának, mielőtt a kísérőkért kiáltott volna. Lenézett a messze alatta elterülő fenyvesre. A látóhatár széléig húzódott a rengeteg. Jó érz...

A tengerpartot kísérő sziklás dombok egyikén magasra rakott tábortűz égett. Körülötte már elcsendesedett a mozgás, a legtöbben rég elpihentek az enyhe éjszakában. A domb tetejét borító olajfaligetet jó embermagas sziklák koronája óvta az alant járók kíváncsi t...

A hideg egy időre kiszorult az istállóból. Bár a sorra érkező és távozó elfek szinte folyamatosan ki-be csukogatták az ajtót, a benti sokadalom mégis hamar langyosra lehelte a levegőt. A tűz is nagyobb volt a szokásosnál, s széles körbe szétkotorva forró füstö...

A folyó befagyott hátán több tucat elf közeledett, hatalmas farakásokat tolva maguk előtt. A parton haladók, akik most bevárták őket, lelkendezve kiabáltak feléjük:– Már látni a házakat! Mindjárt megérkezünk!Örömujjongás szakadt fel az elfek torkából. Olmud is...

Mejime rohant. Előtte Karah és Marduh loholt, a többiekről azt sem tudta, merre vannak. Ez az egész kezdett olyanná válni, mint egy rémálom.Felette karcos rikoltások olvadtak egybe az égen. Próbált a legsűrűbb részekben utat törni, és ahogy látta, a farkasok i...

Olmud egész testében remegve ült egy fa tövében. Hátát a hideg törzsnek támasztotta, jobbjával óvatosan simogatta sajgó bal vállát. Amikor a quetter megragadta, és a levegőbe emelte, egy pillanatra úgy érezte, mindennek vége. Aztán apja keményre fagyott arca j...

Trritokk a tábor fölé érve elégedetten körözött egyre lejjebb. Biztos volt benne, hogy ezzel az utolsó fegyelmezéssel végleg a helyükön marasztalta ezt az izgága elfnyájat. Azzal, hogy megtizedelte az állományt, nem csak jóllakott, de megnövelte a maradék esél...