A hercegnő

Eljött a reggel, és Theo érezte, hogy az előző nap ájultan töltött órái nem számítottak pihentető alvásnak. A kimerültségtől szédelegve jelentette a galambembernek, hogy a gépmadár, fiókájával együtt, készen vár a repülésre. A gép felé sétálva magyarázta el, hogyan kell a fiókát irányítani, mire kell leereszkedés közben vigyázni. Theo nem várt választ. Tudta, hogy mesterének büszkesége nem engedi, hogy érdeklődés jelét mutassa még akkor sem, ha az életéért aggódott.

– A többit pedig majd kitalálod, miközben történik, mesterem.

Erre is csak bólintott. Felszálltak. Theo szokatlanul magasra emelkedett, ott intett a galambembernek, hogy kiugorhat. Még látta, ahogyan a fióka rendben szállni kezd gazdájával, ő pedig egyedül letette a nagy madarat. Több óra keresés után találta meg a helyet, ahol a fióka földet ért. Az utasa ettől száz lábnyi távolságban, összetört csontokkal hevert és nyöszörgött:

– Vigyél haza, fiú!

Theo csak most döbbent rá, micsoda ostobaságot műveltek. Le kellett volna beszélnie a galambembert, hogy ilyen veszélyes kísérletbe menjen bele. A mester megbízott benne, és ő nem tudott biztonságos gépmadarat készíteni. Neki kellett volna leesnie, és összetörnie magát, ezt a büntetést a hibás tervekért ő érdemelte. Hiszen a mesterem azt hitte, ez csak egy reggeli kis kaland lesz. – Így emésztette magát, míg gazdáját a hátán cipelte a házba. A hercegnő ott várta őket, mert időközben felkelt, de hiába várta az indulást. Theo a padra fektette a galambembert, úgy mesélte el, mi történt reggel.

– Gyerekek, úgy játszotok, mint a gyerekek – hadonászott a hercegnő. Aztán el-elcsukló hangon folytatta. – Hát nem értitek, hogy a küldetéseteken mi múlik?

Kezét remegve emelte torkához, úgy vett nagy levegőt, hogy hosszabban tudjon beszélni.

– Tudnotok kell, hogy én a hazámból nem azért távozom, hogy a háború fenyegetése elől meneküljek. Ez az utazás az én életemnél nagyobb jelentőségű.

Theót és a galambembert is meglepte, hogy a hercegnő bármit nagyobb jelentőségűnek tart a saját életénél. Egymásra pillantottak, bár a sérült csak a szemével, a feje forgatása ugyanis túl nagy fájdalommal járt volna.

– A Nap-sziget uralkodójával apám tizenöt éve kötött örök időre szóló szövetséget. Országaink barátságának zálogául kezemet Eilífr hercegnek, a Nap-sziget trónörökösének ígérte. A sárkányok leigázása után a Harmadik Császárságnak seregeink kitartása meglepetést okozott, és legyőzésünkhöz szövetségest keres. Országunk a tenger felől csak a Nap-sziget által ellenőrzött vizeken át közelíthető meg. Érthető, hogy a császáriak megpróbálják ellenünk hangolni őket. Kémeink szerint azt a hírt terjesztik a szigetlakók között a császár megbízásából, hogy szeretett trónörökösük jegyes párját, engem, rangon alul férjhez adtak. A hiszékenyebbeknél azt is terjesztik, hogy egy sárkány vett engem feleségül, és fel is falt. Népem pedig örömmel nézte végig végzetem beteljesedését, s ünnepelte elvesztésemet. Nekem tehát azért kell a Nap-szigetre varázslatos gyorsasággal eljutnom, hogy bizonyítsam, élek és virulok, és hogy a herceggel mihamarabb szent házasságot kössek. Csak így menthetjük meg országaink örök szövetségét, s kerülhetjük el a biztos pusztulást.

– Nagyon fennkölt – nyögte erre a galambember. – Csakhogy a fiú átkozott madárfiókája rendesen elbánt velem.

– Az efféle sérülésekből a felépülés hónapokig tart, és sohasem teljes – okoskodott Bergamot.

– Attól tartok, nem lesz alkalmam királyi felségedet elröptetni a szigetre.

– Majd én elröptetem – szólt Theo. A galambember fájdalmasan felszisszent, amikor felé akarta fordítani meglepetésében a fejét. A többi jelenlévőnek sikerült. A hercegnő tudott először megszólalni:

– Gazdád ápolásra szorul. Felajánlom neki Bergamot szolgálatait, amíg távol vagy tőle, ha a galambembernek így megfelel.

Theo biztos volt benne, hogy ez az út lesz számára a vég. A gazdájának minden oka megvan, hogy bosszút álljon rajta. A csontjaiért, amik az ő hibájából törtek össze. És azért, mert mindjárt egyezségük másnapján megszegi adott szavát: nem marad mellette. A galambembernek nemcsak okot ad most a megtorlásra, a lehetőséget is a kezébe adja. Tudta, mi vár rá: a galambember Bergamotot felhasználja ellene, ahogy előre megmondta. Mégsem volt számára kétséges: a hercegnőt el kell vinnie a Nap-szigetre, mert így helyes.

– A gép útra kész. Indulhatunk, királyi felség – mondta Theo, és hátrálva hagyta el a házat: nem tudta elfordítani tekintetét a galambember megfejthetetlen nézéséről.

* * *

– Szabad vagy, Theo – szólt a hercegnő úton a gépmadár felé.

– Halott vagyok, királyi felség. A galambember nem kaphatja meg a büntetését, ahogyan kívántad. Megszegtem a szavamat.

– A galambember már megkapta büntetését, Bolond Theo. Sem varázsolni, sem repülni, sem járni nem tud többé. Apám sem tudta volna példásabban megbüntetni. Megmásítom kérésemet. Nem kell visszatérned apám országába. Helyette azt parancsolom, ne menj vissza a gazdádhoz. Se a galambemberhez, se más gazdához, aki a tudásodat aljasságokra használja.

Theo emlékezett a hercegnő dermesztő nézésére, ahogyan a sötét pajtában nézett rá. Akkor megijedt tőle. Most döbbent rá, hogy ez a mogorva arc volt az egyetlen fénypont sötét életében. Ugyanaz az arc, hidegség és mogorvaság nézett most is a szemébe. De Theo már nem a félelmet érezte, csak az erőt, a saját erejét a szigorú szemek tükrében. A hercegnő folytatta:

– Ne hidd, hogy könnyű lesz. A sárkányok pusztulása súlyos bűn, de nem a tiéd. Ezentúl minden jó és rossz, amit elkövetsz, csak a tiéd lesz. Majd a szíved irányít, hogy elkerüld a hibás döntéseket. Ő legyen a gazdád, úgy az életed ország lesz, s te a királya!

– Nagyon fennkölt – mondta Theo a galambember hangját utánozva, miközben beindította a motort. Mindketten beszálltak be a gépmadárba. Theo nevetve, a hercegnő egy elnéző mosollyal az arcán.

* * *

Bergamot futva közeledett hozzájuk. Egy bíbor színű, félbe tört szív formájú amulettet hozott Theónak.

– A gazdád azt üzeni – üvöltötte a motor recsegésétől alig hallhatóan –, hogy ezt vidd el, biztosan értékes, és addig ne lásson újra, amíg meg nem találod a szív jobb felét. Már Theo is látta, hogy ez a szív bal oldala, mikor megpillantotta rajta a titokzatos monogramot: LO.