*

Sokáig tartott a tárgyalás, így Emikónak csak pár órája maradt az összes határidős feladatra. Gyorsan szétválogatta a teendőket, és amit lehetett, átpasszolt Csuo-szannak, a gyakornokának, de még így is túl sok maradt rá. Belevetette magát a munkába, és hamarosan elkapta a flow.
Amikor legközelebb felpillantott az órára, meglepődött: már elmúlt fél hat. Elküldött még két emailt, felkapta a kabátját, és a lift felé indult.
A liftbe lépve megborzongott. Próbálta elhessegetni a hirtelen rátörő rossz emlékeket, de azok egészen a mélygarázsig kísértették. Aztán, amikor leérve kilépett, és meglátta a Hondát, nyugalom szállta meg. Derek itt van, most már nem lehet baj.
– Emiko-szan, jó vagy? – lépett közel hozzá a férfi, és gyengéden megsimította a karját. – Sápadtnak tűnsz.
– Jól vagyok, igen. Csak sokat dolgoztam, és nem tudtam ebédelni sem. Mikor eszünk?
A nyomozó felnevetett.
– Nemsokára. Délután mindent megvettem, ami kellhet, úgyhogy csak a főzés van hátra. Mehetünk?
A lány bólintott, és beült az autóba.
A lakásával szembeni parkolóban Derek ügyesen betolatott egy meglehetősen szűk helyre, majd a csomagtartóból kiemelt egy méretes kartondobozt.
– Hány hétre vásároltál tulajdonképpen? – nézett a lány aggodalmasan a csomagra.
– Ó, ez alig pár cucc. Nyitsz nekem ajtót?
A harmadikon Emiko lopva a nyomozóra pillantott, de a férfin nyoma sem látszott fáradtságnak.
Amíg Derek levette a cipőjét, a lány át akarta venni tőle a dobozt, de a férfi nem engedte.
– Nyugodtan öltözz át – mondta az amerikai –, addig én hozzákezdek.
A lány meg akarta kérdezni, hogy mégis mit tervez, de aztán vállat vonva inkább a hálószoba felé vette az irányt. Ha a nyomozó meglepetést tervez, ő biztosan nem fogja megakadályozni.
Tíz perccel később fekete leggingben és hosszú, fehér, trükkös szabású ingben lépett be a konyhába.
A nyomozó az előkészítő pult mellett állt, és olyan gyorsan dolgozott, mint egy szakács.
– Tudok valamit segíteni? – kérdezte a lány, mire a férfi elismerő pillantással végigmérte, és csettintett a nyelvével.
– Igen. Szórakoztass! – vigyorgott.
– Mégis, hogy gondolod? Táncoljak, vagy elég, ha csak beszélek?
– A tánc jobb lenne, de félek, hogy akkor több hús lenne a vacsorában, mint eredetileg terveztem.
A lány nevetett, leült az asztalhoz, aztán csak nézte némán, kedvtelve a nyomozót.
– Nagyon hallgatsz – pillantott hátra Derek. – Lehet, hogy mégis inkább a táncot kellett volna választanom?
– Olyan ez, mint a pisilés – rántotta meg a vállát Emiko. – Felszólításra nem megy.
– Értem. Akkor én kérdezek. – A férfi edényt tett a tűzhelyre, egy másik mellé, amiben már főtt valami. – Az, hogy Kucumi-szannal egymásnak voltatok ígérve, azt is jelenti egyben, hogy neked soha nem volt más kapcsolatod?
– Huh, ez kemény kérdés, nyomozó! De legyen, végül is nem titok. Kucumi nyomozóval nagyjából egy éve kezdtünk járni, közvetlenül az után, hogy visszajöttem az Államokból. Az igaz, hogy a szülők örültek a dolognak, de mi döntöttünk így. És igen, előtte voltak mások is.
– Mennyi ideig is éltél a tengerentúlon?
– Összesen olyan nyolc évet. Azt már meséltem, hogy egészen kicsi koromban kezdődött édesanyám betegsége. Nos, az rák volt. Itt is kezelték, de Steve bácsi bejuttatta egy kísérleti programba SF-ben. Apám éppen üzleti úton volt, ezért mentem anyuval a nagyiékhoz. Fél évvel később tünetmentes lett, akkor hazaköltöztünk, és pár év múlva megszületett a húgom. De a rák időről-időre megint előjött, olyankor költöznünk kellett. Közben én elvégeztem egy ápolónőképzőt, hogy tudjak segíteni neki otthon is. Legutóbb másfél éve volt kezelésen, és azalatt dolgoztam Steve bácsinál a kórházban.  Dióhéjban ennyi.
– A múltkor azt mondtad, hogy nem volt választásod, haza kellett jönnöd.
– Kicsit talán túloztam – mosolygott a lány. – De miért maradtam volna? A sok költözés miatt csak felszínes barátságaim alakultak ki, a legkomolyabban Hiromoto-szanhoz kötődtem.
– Akkor visszatérve az eredeti kérdéshez: jártál már jenkivel?
– Igen. És ez lehet, hogy erős lesz, de az egyikük rendőr volt.
Derek, fakanállal a kezében, lassan megfordult.
– Te együtt jártál egy SF-i zsaruval?
– Ó, igen, de nem tartott sokáig, és közben nem is tudtam, hogy mivel foglalkozik valójában.
– Ezt hogy érted?
– Nem kellene kavargatnod? – terelte el a lány a témát, de a nyomozót nem lehetett kizökkenteni.
– Szóval?
– Amikor megismerkedtünk, csomagkézbesítő volt. Elkezdődött valami, de mire igazán komolyra fordulhatott volna, anyu állapota javulni kezdett. Mielőtt hazajöttünk, szakítottunk, és akkor árulta el, hogy beépített rendőr.
– Hogy hívták?
– Robert. Egyedül ebben vagyok biztos, mert, gondolom, nem Smith volt a valódi neve.
A nyomozó lecsapta a fakanalat.
– Na, ne, te Robert Smith-szel jártál? Az a pasi egy legenda volt!
– Tényleg? Nem tudtam. De miért csak volt?
– Emiko-szan, nagyon sajnálom. Robb fél éve tűzharcba keveredett, és meghalt.
A lány maga elé meredt.
– Nem tudtam. Nem tartottuk a kapcsolatot.
Derek lekapcsolta a tűzhelyet, félrehúzta azt, amit eddig kavargatott, és lefedte. Utána Emiko elé guggolt.
– Nem tudom, mit mondhatnék. Ez a mi szakmánkban mindennapos. – Megsimogatta a lány haját. – Lehet, hogy nem kellene zsarukkal kezdened.
– Lehet – bólintott a lány, majd előrehajolt, és könnyű csókot lehelt a férfi arcára. – De úgy tűnik, hogy ez a becsípődésem.
A nyomozó felegyenesedett, és megköszörülte a torkát.
– Azt hiszem, elkészültem. Tálalhatok, hölgyem?
Emiko nevetve bólogatott.
Derek szedett mindkettejüknek, majd az asztalra tette a tányérokat, és töltött bort.
– Mit gondolsz, ihatok? – pillantott Emikora a poháron keresztül.
– Már miért ne tehetnéd? – csodálkozott a lány.
– Kocsival vagyok – emlékeztette a nyomozó. – Ha most iszok…
– Derek-szan, te is tudod, milyen kényelmes a kanapém. Emiatt ne aggódj!
– Ó, a kanapé… Akkor egészségedre!
A lány a bort kicsit száraznak, de az ételt mennyeinek találta.
– Fhu, hát, amit az étteremben adtak, annak nem sok köze van ehhez.
– Én mondtam. Ez a nagyi receptje.
– Ő tanított főzni?
– Ő is. Meg a többi családtagom. Ami azt illeti, elég sokan vannak. – Derek elfintorodott. – Emiko-szan, nem tudom mennyire illetlen, de nem megyünk be? Borzasztó kicsi ez az asztal.
– Már azt hittem, sose kérdezed meg! Én mindig bent eszek filmnézés közben.
– Akkor, ha nem bánod…
Beköltöztek a szobába, és mindössze a heverő melletti éjjeli lámpát hagyták felkapcsolva. A meleg fény meghitt hangulatot varázsolt köréjük.  A lány felhúzta a lábát, és magára terített egy puha takarót.
– Mit néztél legutóbb? – kérdezte a nyomozó, miután elhelyezkedtek.
– Az Ébredő erőt.
– És hogy tetszett?
– Fogalmam sincs, tíz perc után elaludtam.
– Megnézhetjük, ha gondolod. Még én sem láttam.
Emiko bólintott, és elindította a DVD-t. Némán nézték a képernyőt, közben lassan elfogyott a rizottó, és az első pohár boruk is. A lány próbált a filmre koncentrálni, de a férfi közelsége elvonta a figyelmét.
Legszívesebben megérintette volna a nyomozó kezét, de mégse tette. Elképzelte, hogy Derek hozzáér, már ebbe beleborzongott, érezni akarta tapintását, csókját, ujjait a teste minden porcikáján. Aztán a szeme sarkából észrevette, hogy Derek őt nézi.
– Nem érdekel a film? – kérdezte aggodalmasan a nyomozóra pillantva.
– Te jobban érdekelsz – válaszolta a férfi rekedten, és megfogta a kezét.
A lány nem tiltakozott, és akkor sem húzódott el, amikor Derek hozzáhajolt és megcsókolta. A következő percben már a férfi ölében találta magát, feszülő melle a nyomozó kemény mellkasához simult. Elborította a vágy, és érezte, hogy a férfi is nehezen tud uralkodni magán.
Kapkodva kezdte kigombolni Derek ingét, közben élvezte a nyakát karcoló borostát, a ruhája alatt kutató, erős kezeket.
A férfiról végre lekerült az ing, majd a póló is, és a lány mozdult, hogy megszabaduljon a saját ruhadarabjaitól is, de a nyomozó gyengéden megfogta a kezét, mélyen a szemébe nézett, aztán felkapta, és a hálószobába vitte, amit a bekapcsolt sólámpa halvány derengésbe vont. Emiko a futonágyon fekve felnézett az amerikaira, és a szemében a saját vágyát látta visszatükröződni. Derek legombolta róla az inget, és a lány élvezettel nézte a férfi szemében csillogó elragadtatást. A nyomozó finoman lehúzta róla a legginget, majd felállt, és kigombolta a saját nadrágját is. Emiko testét forróság öntötte el. Párás szemmel nézte a lapos, kockás hasat, és a keskeny, szőke csíkot, ami lefutott a férfi köldökéig az alsónadrágjába, aztán hirtelen felnevetett.
– Te azóta nem vetted le ezt a bokszert?
Derek lepillantott, majd elvigyorodott.
– Most levehetem, ha akarod.
Emiko megrázta a fejét, feltérdelt, és ő maga húzta le az imént kinevetett alsót.
Amikor már meztelenül állt előtte, a férfi szégyenlősen a szemébe nézett, és letérdelt. Magához húzta a lányt, aki halk sóhajjal simult a nyomozó forró bőréhez. Aztán a férfi megmozdult, lefektette a lányt a futonágyra, és elkezdte simogatni, csókolgatni, finoman harapdálni a nyakát, a mellét, majd a combját. A lány egyszerre érezte mindenütt Derek kezét, száját, és a teste ívbe feszült a kéjtől, amikor a férfi beléhatolt. Olyan érzés volt, mintha mindenestül összekapcsolódtak volna: a lélegzetük, a szívritmusuk, a mozdulataik, a vágyuk. Egyszer csak a férfi abbahagyta a mozgást, és feltérdelt. Emiko után nyúlt, az ölébe ültette a lányt, és szorosan magához ölelte.
– Látni akarom közben a szemed! – súgta.
A tekintetük összekapcsolódott, és a lány egyre csak nézte a nyomozó kitágult pupilláját, amibe mintha belezuhant volna. Érezte, hogy a férfi mindenestül kitölti, de hirtelen elöntötte a szenvedély. Határozottan kibontakozott az ölelésből, hanyatt lökte a férfit, és felé térdelt. Amikor leereszkedett, mindketten felnyögtek a kéjtől. A lány egyre gyorsuló ütemben mozogni kezdett, teste hátrafeszült, és keményen belemarkolt Derek feszes combjába.
A beteljesülés pillanatában egyszerre sóhajtottak fel, a vérük még mindig egy ritmusra lüktetett.
Emiko kimerülten, de nagyon boldogan borult a férfi mellkasára, és élvezte a bensőjében lassan csillapuló lüktetést. Amikor kezdett halkulni a dobogás a fülükben, a lány legördült Derek mellé, és a férfi ujjaival lassan elkezdett köröket rajzolni Emiko verítéktől fényes, borzongó bőrére.
– Fázol? – kérdezte halkan, és amikor Emiko bólintott, magukra húzta a takarót, teljes testében a lányhoz simult, és úgy ölelte, mintha sose akarná elengedni.
A lány megsimogatta a férfi borostás arcát, és elmosolyodott.
– Valld be, csak nem akartál a kanapén aludni.
– Lebuktam – motyogta a nyomozó, és csókot lehelt Emiko vállára.
A lány mélyebbre fészkelődött a meghitt ölelésben, és álomba merült.