*

Derek végre kipihenten ébredt. Azonnal a telefonjáért nyúlt; a kijelzőn értesítések villogtak. Nem emlékezett rá, hogy az este lenémította volna a készüléket, de mégis volt egy nem fogadott hívása Hiromotótól, és egy sms is tőle.
A szöveges üzenetben a társa értesítette, hogy reggel kilenc óra harminckét perckor fog visszaérni a városba vonattal.
Derek az éjjeliszekrényen álló órára nézett: alig múlt nyolc óra.
Mezítláb, a konyhafülkébe slattyogott, és szétnézett az apró hűtőben. Egy megkezdett doboz narancsleven és két sörön kívül semmi használhatót nem talált. Nos, talán itt az ideje meglátogatni azt a bizonyos új kávézót.
Félórával később frissen, simára borotvált arccal, a saját, tiszta ruhájába öltözve lépett az éjjeliszekrényhez az órájáért, és akkor jutott eszébe, hogy ezzel kapcsolatban lesz még egy kis elintéznivalója. Elmosolyodott. Legalább láthatja, hogy Emiko jól van-e.
A kávézót viszonylag könnyen megtalálta, Az üzlethelység kicsi volt, de a franchise-nek köszönhetően éppen olyan, mintha otthon, a lakása mellettibe ült volna be. A kedvenc lattéját kortyolgatva a mobiljára nézett. Ideje felhívni Hiromotót, már biztosan a vonaton ül.
A japán már az első kicsengés után felvette.
– Jó reggelt, nyomozó! – köszöntötte Derek vidáman. – Úton vagy már?
– Igen, nemsokára megérkezünk. Tehát olvastad az üzenetem.
– Igen. Minden rendben ment? Kajó-szan tisztázta magát?
– Igen. Te mire jutottál?
– Nem Morales a ludas. Ideadta a bontatlan doboz Adderallt. Már csak a harmadik jelölt maradt.
– Igen, tudom. A temetés után beszélünk vele.
– Nekem is mennem kell?
– A szertartásra nem. Még az én jelenlétem is súrolja az illendőség határát. Viszont utána együtt lezárhatjuk ezt az ügyet.
– Rendben. Hol találkozzunk?
– Tízkor az őrsön, ha neked is megfelel. Egy dolgot majd még neked kell elintézned.
– Rendben, majd személyesen elmondod. Viszlát!
Bontotta a vonalat. Bár még csak pár napja ismerte a társát, a férfi fojtott hangjából és rövid válaszaiból két dolog jött le neki: Hiromoto nincs egyedül, és rendkívül feszült. Nos, ez végül is érthető; ő is csöppet ideges lenne, ha meg kellene kérdeznie a saját barátnőjétől, hogy foglalkozik-e gyógyszercsempészettel.
Lehörpintette a maradék kávét, és ráébredt, hogy mennyire éhes. A pult felé pillantott, és megkönnyebbülten elmosolyodott. Ó, igen, árulnak normális szendvicseket, sőt, még tortaszeleteket is. Ez egy igazán remek reggelnek ígérkezett.
Miután beért az irodába, otthonosan leült a Hiromoto asztala melletti székre, hátrahajtotta a fejét, és élvezte a jól végzett munka utáni nyugalmat. Bár hallotta a társa lépteit, csak akkor nézett fel a fiatal japán nyomozóra, amikor az megszólította:
– Derek-szan, nem aludtad ki magad?
– De igen – nézett fel mosolyogva a kérdezett –, és te?
Hiromoto beletúrt a gondosan fésült, zselézett, rövid tincseibe.
– Fogjuk rá.
– És mi lenne az a dolog, amit meg kell tennem?
– Felhívnád Dr. Steven Moore-t, Emiko-szan nagybátyját? Meg kell róla bizonyosodnunk, hogy tényleg nem küldött több gyógyszert. És ezt ellenőrizhetnéd az amerikai adatbázisban is, ha van olyanotok.
– Természetesen. Amúgy nekem is lenne egy kérésem. Tegnap megírtam a jelentésemet, elhoztam pendrive-on. Kinyomtatod nekem?
– Hogyne, add ide!
Derek egy apró, lövedék formájú adathordozót vett elő a zsebéből, és átnyújtotta.
– Azt hiszem, akkor végeztünk is.
– Még nem teljesen. A temetésre ugyan nem kell, hogy elgyere, de megtennéd, hogy értem jössz kocsival és elviszel a szertartásra?
– Hogyne. De mi történt a kocsiddal?
– Fogalmam sincs. Amikor vittem haza Emiko-szant az állomásról, fura volt a motorhang, úgyhogy beadtam szervizbe, de csak holnap kapok másikat. Addig gyalogos lettem.
Az amerikai elmosolyodott.
– Mondd a címet! Mikorra menjek?
– Kettőkor kezdődik. Gondolom, ha félre érkezel, akkor gond nélkül odaérünk.
– Rendben. Akkor addig elintézem a telefonokat, és megebédelek.
Hiromoto bólintott, és bedugta a számítógépébe a pendrive-ot Amíg a nyomtatásra vártak, Derek elgondolkodva nézte a társa feszült arcát.
– Hiromoto-szan, minden rendben ment tegnap?
– Igen, bár azt hiszem, Emiko-szant jobban megviselte ez az egész, mint gondoltam.
– Indulatosan reagált?
– Az nem kifejezés.
– Hát, ha én az exemtől ilyet kérdeztem volna, biztos kapok az arcomra.
– Az exedtől?
– Igen. Pár hónapja szakítottunk. Ő is zsaru, és úgy gondolta, hogy nem tudja kezelni, hogy munkatársak vagyunk.
– Ez valahol érthető. De Emiko-szan normális körülmények között nem szokott veszekedni velem. Mindegy, majd megnyugszik.
Derek, amennyire a nőket ismerte, ezt ugyan erősen kétségbe vonta, de azért megnyugtatóan bólintott.
A nyomtató által kiköpött, még meleg papírokat gyorsan aláírta, aztán felállt.
– Küldd át a címedet sms-ben – fordult a társához. – Fél kettőre ott leszek.
– Derek-szan, még egy pillanat! – Hiromoto egy vékony dossziét nyújtott az amerikai felé. – Ezt nézd majd meg! Mindent megtalálsz benne a harmadik jelöltünkről.
A nyomozó bólintva vette át a mappát, és a hóna alá csapta.
Kifelé menet már körvonalazódott a fejében a kapott feladatok megoldásának módja. Diplomatikusan kell eljárnia, az egyszer biztos. Ideje behajtani néhány szívességet.