10.

Ismét látta az öreg bennszülöttet, ám most kék tüzű szeméből harag lángja csapott elő. Hosszú, galambősz haja csapzottan verdeste vállát, miközben egy toronymagas, fekete szörnnyel harcolt. A démoni lény hatalmas oszloplábakon állt, felső teste füstként gomolygott, amiből elősejlett kaszapengeként hajló szarva. Parázsló szemei gonoszan lesték kifáradt ellenfelét, arra várva, hogy mikor csaphat le rá. Joe rohant volna segíteni, de mintha egy folyó erős áramlatában akart volna előrejutni; lábai alig-alig vitték a cél felé. 
Közben elképedve látta, hogy az öreg egy fénynyalábot suhintott a szörny felé, de az könnyedén kitért az útjából, majd ugyanezzel a lendülettel a füstörvényét a másik felé lendítette. A fekete füst megcsavarodott, a vége kihegyesedett, és a suhintás lendületétől kiforduló öreg oldalába mélyedt. 
A kék szemek kimeredtek, tüzük megfagyott.
A feketeség a következő pillanatban a hasfalát nyitotta szét, és szinte kifordította a belsejét. A fekete csóva egy újabb lendületet vett és lehajította magáról a tetemet. Joe némán ordított, miközben látta, ahogy a megcsúfolt holttest egy rövid ívelés után egy kamion oldalának csapódva trancsírozódik szét, a megdöbbent kamionsofőr teljesen feleslegesen kapja félre a kormányt, miközben a démon hanyagul hátra lép, oszlop lábával pontosan az aszfaltútra döndül...