Fanni Sacerdoss: Hozzád, aki voltál

…vagy, és leszel

gyakrabban kéne tömjénezzelek

legalábbis szorosan odasúgnom

mennyire szeretlek:

nap (édensugár)

a lelkesedésed

hogy kilencévesen

pirult-szenvedélyesen

úgy örültél az új csizmádnak

dalt költöttél róla boltba menet

csüngve anyádon meg a háládon

szökelltél nyírrel hárssal alánőtt

gyökér-gubancos sózott járdákon

hajtott a lábadon alakot öltött vágyálom

luxus tobzódott mellkasod mélyén

ahová kispolgári tüdőd

mámorosan szívta a butikos bőr

meg a szűz hó illatát

te játszin részegülő

semmindenségbe szétrepülő

kis kincs

éj (démonhuszár)

a bátorságod

azt úgy csodálom

hogy voltál vagy tizenvalahány

de szembeszálltál apáddal

könyörögve véres szárnnyal

hagyja már a kommerszt

a maradék fénye helyett

a kocsma fapadlójába ivódni

mert ha nem hát szakad a siló ki

elviszi mielőtt fátyol kerülne

a fejedre. hidegen elfeledve.

és akkor nem sikerült

és meghasadtál

és a vécé fölé görnyedve

magadon kívül zokogtál

ő meg vállat rántott:

„valami vírus ártott.”

...de legalább megpróbáltad

sőt azóta is a homlokát törölgeted

minden keresztre feszítettnek

egyik kezedben madzagra kötött

veszett ügyek lebegnek

másik csuklódra meg

magát a szentlelket tekerted

te káoszból kiemelkedett

neaddfel ars poeticája

nap éj nap éj nap éj

az is irodalom, aki most

ebben a nagy egészből roppantott

létvillanásban vagy

fény, sötét, fénysötét, sötétfény

huszonhét

már lakbérre meg áramra

költöd azt a pár fillért

amiért gerincferdülésig dolgozol

és bár a nappali nem a tiéd

a pók a sarokban igen

hiszen elnevezted

dajkáltad és megetetted

ha ezentúl felületes cirógatás

helyett akupunktúrával

vagy a körmöm mértani közepébe vájásával

ingerlem az önbecsülésed

hiszed-e, hogy fognak még rólad

mások is áriázni?

hogy lesz, amit kiérdemelsz

nem csak úgy kiharcolsz?

napéjegyenlőség

mert te vagy én

és mi leszünk ő

belőlünk öregszik pipaccsá

lassú utolérhetetlen fortéllyal

az, aki az út végén

a föld alá

az ég fölé

kuncogva viszi

az imát meg ezt az ódát

mert az övé és mert jól áll

mert mindenben jót lát és jót állt

amit más vaksüketen jaj nehogy

ő kitárt őrülettel persze hogy

nap,

éj.

na,

élj.