37.

Már csak a csillapodó szél, a mindenfelé fodrozódó tócsák és a rengeteg leszakadt faág emlékeztetett a viharra, amikor a jól ismert mentőautó befordult a leamortizált Lookout kávézó elé. A töltőállomás helyén támadt gödör alján lángolt ugyan még némi benzinmaradék, ám úgy tűnt, a démon felemésztette a nagyját. Ebbe az apokaliptikus háttérbe szállt ki Siobhan és Wanda. Az ápolónő elismerően füttyentett.
– Az ott kicsoda? – intett a földön heverő, megfeketedett alak felé.
– Harley Dobkins személyesen – válaszolt Lisa Joe helyett, majd pár lépést közeledve, kezet nyújtott: – Lisa Ross, Joe anyukája, örvendek!
– Igen, Sydneyben már találkoztunk! Wanda Corcoran, Joe éjszakás nővéreként voltam a szemészklinikán.
– Jó álca volt.
– Köszönöm.
– Lányom? – fordult most anyja a kipirult arcú Siobhanhoz. Az egy majdnem szabályos pukedlivel térdet és fejet hajtott előtte:
– Köszöntelek, anyám. Kérlek bocsásd meg, hogy nem üzentem hamarabb, merre vagyunk, de abban a helyzetben…
– Ne mentegetőzz, Sio! Hamarosan druida leszel, tudnod kell önálló döntéseket hoznod. Eddig nyerésre állunk. Akármibe is keveredett a fiam, még él, az ellenségünk pedig már nem árthat nekünk többet.
Wanda, aki időközben a hullához lépett, csalódott arccal állt fel.
– A szemei… kiégtek?
– Ó, sajnálom – tárta szét a karját Lisa, de nem érződött igazi megbánás a hangjában – A villámcsapás egyik melléktünete, hogy azok elpárolognak.
– Ez az én szerencsém – sóhajtott Wanda. – Pedig talán többet megtudhattunk volna a titkaiból, ha magamhoz vehetem a szemeit.
– Nálam van két smaragdszem, amit Nigas küldött – sietett menteni a helyzete Joe. Ám Wanda csak egy szomorkás félmosollyal pillantott rá:
– Aztán hogyan akarsz átadni nekem egy sámánajándékot?
– De hát azt mondta, hogy vigyem el neked… először nekem akarta ajándékozni, de belátta, hogy neked járna ajándék, miután az ő szemeiről lemondtál a javamra…
– Ó, te kis naiv! – lépett oda hozzá Wanda, és beleborzolt Joe üstökébe. – Azzal, hogy visszautasítottad az ajándékot, csak bizonyítottad, hogy méltó vagy rá! A smargdszemekkel életed során kétszer segítségül hívhatod Nigas szellemét, ha akkora nagy a baj, hogy csak így menekülhetsz meg.
– Hoppá! Akkor már csak egyszer. Londalukot ő szaggatta ki a füstdémon testből, és a föld alá száguldott vele.
– Akkor már csak egyszer. De mi lenne, ha inkább indulnánk? Szerintem percek múlva itt a katasztrófavédelem!
– Vissza a kísértetházba?
– A Capital Hillbe! – lépett hozzájuk Siobhan. – El kell vinnünk a tulajdonosi okiratokat, nem emlékszel?
– Még mindig? Hiszen Dobkins…
– A kiadott utasításai tovább élnek, és ne hidd, hogy egyedül ő áll az egész mögött!
– Nehéz lesz! – tette az orrára Wanda az ujját. – Azt a helyet fegyveresek őrzik, mi meg mind körözött bűnözők vagyunk...
– Induljunk már! – szólt közbe Lisa, aki az egész beszélgetés alatt a környéket fürkészte. – Már jönnek a tűzoltók!
A domb aljából valóban felhallatszott a sziréna hangja. Sietve beszálltak hát, Lisa ült előre, Wanda mellé, a fiatalok pedig hátra. Joe örömmel fedezett fel egy mindenféle hidegen fogyasztható kajákkal telepakolt bevásárlószatyrot
– Ó, lehet venni a csomagból? – szólt előre, amint elindultak lefelé. Természetesen szirénázva száguldottak lefelé, nehogy bárkinek is eszébe jusson megállítani őket.
– Nektek van! – jött a válasz, a fiú pedig megvadult farkasként vetette rá magát a szendvicsekre.
– Egyébként, mi volt ez a rituális köszönésetek anyuval? – tette fel Siobhannak a kérdést teli szájjal. A lány kedvesen mosolyogva nézte, hogyan tömi magát, majd előre hajolva válaszolt:
– Rám is vár egy beavatás, de az én mesterem az anyukád, nem egy halott sámán.
– Sokkal kényelmesebb lehet. Akkor te is boszo… akarom mondani, druidanő leszel?
– Igen, az leszek. Te viszont már biztosan nem.
– Mert, egyébként annak szántatok?
– Hát, reménykedtünk, hogy végre megint lesz egy férfi, akiben feltámad a természet mágikus ereje, de ezzel a szembeültetéssel hoppon maradtunk.
– Igen kicsim – szólt hátra Lisa is –, reméltem, hogy Sio kihozza belőled a mágikus képességeket, mivel ő nagyon, hogy mondjam, potenciális tanítvány. Te meg nagyon jól haladtál a kelta nyelv elsajátításával.
– Anyu, azzal baj van. Egyáltalán nincs kelta nyelvtudásom. Az ott maradt a föld alatt.
– Tá tú i ndáiríre nach bhfuil a thuiscint cad mé ag rá? – jött a kérdés elölről.
– Anyu, tényleg nem értem, mit mondasz!
Kis kínos csend telepedett rájuk. A vörös hajú nők nehezen emésztették meg a tényt.
Joe elég kínosan érezte magát, és bizonyára Wanda sem volt büszke rá, hogy így belekavart egy család terveibe.
– Sebaj, majd újra megtanulod, amit kell – vigasztalta Siobhan a fiút. – Végül is látsz, méghozzá igen jól, és ez a lényeg.
– És te mikor leszel beavatva?
– Karácsonyra terveztük. Tudod, az a kelta újév, és úgy gondoltuk, hogy Lisával elutazok Írországba, hogy egy valódi kelta kőkörben tarthassuk meg a ceremóniát. De a baleset miatt apád hazajött a körútjáról, és ugrott az egész terv. Ha itt nem jön össze a ráhangolódás, akkor majd talán a téli szünetben utazok veletek, mert Szent Iván napja is jó időpont. Meg most már titkolóznunk se kell.
– Apám előtt még nem fog ártani.
– Apád miatt hagytam, hogy elfogjanak minket – erősítette meg az anyja is. – Már az sokkolta, amikor a semmiből hirtelen ránk törtek azok a kéken izzó szemű akármik. Ha még én is elkezdek villámot szórni rájuk, teljesen kiakad. Ő biztosan nem tudhat a hatalmunkról. Remélem, még életben van!
– Lucas akkor végül is ennek a Dobkinsnak az unokaöccse – állapította meg Siobhan. – Talán csak nem ölte meg Dobkins a saját rokonát!
– Engem simán kicsinált volna, ha anyu nem jön – jegyezte meg Joe rosszkedvűen. Még az étvágya is elmúlt.
Az újabb csendet ezúttal Wanda törte meg:
– Ideje kigondolni, miként jutunk be Howard Grant miniszterelnökhöz! Az ott már a Capital Hill!
Joe az ablakon kinézve látta, hogy már a Parlament utcán száguldanak az országházat rejtő zöld, füvesített tetejű domb felé. Óriási sértés volt akár csak rálépni a golfpálya kinézetű gyepre, de most nem látszott más megoldás. Alistair Crawford, a Dobkins befolyása alatt álló belbiztonsági főnök bizonyára minden mozdítható emberével azon van, hogy ők ne jussanak élve a törvényhozás elé.
Már most megannyi katonát látott az út szélén, a levegőben pedig az utálatos drónokból repkedett vagy fél tucat.
Varázslat kellett, hogy egyáltalán esélyük legyen bejutni.