*

Hajnalban Derek felriadt. Egy pillanatig nem tudta, hogy hol van, aztán megérezte Emiko hozzásimuló, meleg bőrét, parfümjének könnyű virágillatát. Sokáig nézte a lány kisimult arcát, békés mosolyát, aztán ajkát Emiko vállához simította, és boldogan visszaaludt.
Reggel ő ébredt elsőnek. Óvatosan, nehogy felriassza az alvót, kisiklott a takaró alól, és a konyhába osont. Reggelit készített, és épp azon tűnődött, hogy felkeltse-e a lányt, amikor Emiko ásítozva belépett.
– Jó reggelt! – fordult felé Derek, a lány kezébe nyomott egy bögrét, és lehajolva megcsókolta a száját.
– Ezt meg tudnám szokni – mosolygott Emiko, és beleszimatolt az illatos kávéba.
– Igen, megértem. A harmadik boltban találtam rá.
A lány értetlenül pillantott rá, aztán nevetve legyintett.
– Mit tervezel ma estére? – kérdezte a nyomozó, amikor letette a tányérokat az étkezőasztalra.
– Még nem gondolkoztam rajta. Ez mi?
– Zabkása. – Derek Emiko felé nyújtotta a mézet, és tettetett könnyedséggel folytatta.
– Elmehetük vacsorázni, ha van kedved, vagy szaunázni. Utána akár sétálhatunk is egyet a cseresznyefák alatt.
– Mindegyik program tetszik – mosolygott a lány. – De estig még kiderül, hogy mihez is lesz kedvünk.
– Igazad van. Ha megengeded, most elviszlek az irodába, este pedig érted megyek.
– Jól hangzik. Te mit fogsz ma csinálni?
Derek elgondolkozott.
– Az biztos, hogy be kell mennem az őrsre befejezni a tanulmányomat meg leadni a belépőmet. Gondolom, a kapitány is beszélni akar majd velem. Ha tudok, elköszönök Kucumi-szantól is.
– Tényleg, holnap már indulsz.
A férfi az ajkába harapott.
– De ma este még itt vagyok – mosolygott a lányra erőltetett jókedvvel. – De jó is, hogy eszembe juttattad: vennem kell szuvenírokat az otthoniaknak.
– Még nem intézted el?
– Valahogy nem volt rá időm – nevetett a nyomozó. – De akkor ezt is beiktatom a programba. Mikor menjek érted?
– Hatra mindenképpen végzek, de ha nem, akkor is lelépek.
– Tudod, kezdem azt hinni, hogy rossz hatással vagyok rád.
– Igen, melletted teljesen elzüllök.
Összenevettek, aztán Derek felállt, és összeszedte a mosatlant. Közben persze szerét ejtette, hogy megérintse a lányt.
– Menj nyugodtan zuhanyozni – pillantott Emikóra –, addig én elmosogatok.
– Ó, szerintem nagyon is rád férne egy zuhany – szólt hátra Emiko, miközben kilibegett a konyhából, és a férfinak egy másodpercnyi késéssel esett le, hogy mire céloz. Gyorsan letette a kezében tartott tányért, és a lány után sietett.
A fürdő ajtajánál, odébb rúgta a földre hajított, fehér inget, és félrehúzta a zuhanykabin ajtaját. Egy pillanatig gyönyörködve nézte a lány kemény mellén, lapos, feszes hasán lefutó, csillogó vízcseppeket, és képtelen volt eltitkolni a vágyát.
– Nem kellett volna levetkőznöd előtte? – nevetett rá Emiko, és a férfi bőrére tapadó, nedves ruha alá nyúlt. Türelmetlen mozdulatai Derek vágyát egyre magasabbra korbácsolták. A lány lehúzta róla a bokszert, és finoman megszorította a nyomozó kézzelfogható izgatottságát. A férfi felhördült, felkapta a könnyű testet, Emiko hátát a hűvös csempéhez támasztotta, és keményen behatolt. Az első pár mozdulat után kinyitotta a szemét, és élvezettel nézte a lány arcán tükröződő kéjt. Szívesen elnyújtotta volna a pillanatot, de amikor a lány körme végigszántott a hátán, úgy érezte, mintha milliónyi csillag robbant volna szét a szemhéja mögött, és már egész egyszerűen nem tudott uralkodni magán. A lány teste megfeszült, és Derek távolról hallotta, ahogy halkan a nevét suttogja. A lüktetés csillapultával Emiko vállára hajtotta a fejét, és csendesen ringatta még egy percig a vékony testet.
– Azt hiszem, ez jobb, mint a kávé – hallotta a lány halk hangját. Felemelte a fejét, belenézett a csokibarna szempárba, és elmosolyodott. 
– Azt hiszem, most megyek, és rendbe hozom a konyhát – sóhajtott, és a törülköző után nyúlt.
– A szekrényben van még valahol egy óriás méretű pólóm – szólt utána a lány –, de több alsót már nem tudok adni.
– A vendégházig kibírom – vont vállat Derek, és a törülközőt a derekára csavarva a konyha felé indult.
 Amíg a lány elkészült, addig elmosogatott, közben felöltözött, és végiggondolta a teendőit.
– Megtaláltad a pólót? – lépett ki Emiko a fürdőből egy szál törülközőben. Dereken végigfutott a vágy az izmos combok és a kerek váll látványától.
– Nem kerestem – ingatta a fejét a férfi. – egyelőre jó lesz az ing is magában. Majd a szállásomon átöltözök.
– Oké. Tíz perc, és készen leszek.
– Szuper, akkor még alhatok egy félórát – vigyorgott a nyomozó, és látványosan hátrahajtotta a fejét a támlára. A következő pillanatban egy nedves törülköző landolt az arcán. Nevetve nyúlt érte, és csak némi fáziskéséssel jött rá, hogy ezek szerint a lány immár semmit sem visel.
Felpattant, de addigra Emiko már beszaladt a hálóba.
– Ne segítsek öltözni? – szólt utána reménykedve.
– Erről lemaradtál – hallotta Emiko csúfondáros hangját az ajtó túloldaláról.
Derek csalódottan ült vissza a kanapéra, de tényleg nem kellett sokat várnia; a lány pontosan tíz perccel később elegáns, mélykék kosztümben, simára fésült hajjal perdült elé.
– Mehetünk – közölte királynői fejtartással, és az előszoba felé indult.
– Ilyen könnyen nem szabadulsz – állt fel a nyomozó. Elkapta Emiko derekát, magához húzta a lányt, és ráérősen megcsókolta. Csak akkor engedte el a karcsú testet, amikor megérezte a lányon végigborzongó vágyat.
– Igen, különben el fogsz késni – mosolygott huncutul, látva Emiko kissé ködös tekintetét.
– Gonosz vagy – súgta a lány –, de visszakapod te ezt még!
Derek gyors léptekkel az előszobában termett, és a cipőjéért nyúlt.
– Remélem is! Na, nem jössz? – szólt vissza a szobába. – Mindig rád kell várni.
A lány felnevetett, és belelépett a magas sarkú, csinos, topánjába.
– Bátor ember vagy te, nyomozó! De megbocsátom, mert remek kávét főztél.
– Csak ezért? Más jót nem tettem tegnap este óta?
– Nem is tudom – tűnődött a lány. – Ja, a rántotta is szuper volt.
Derek megtorpant, és elállta a bejáratot.
– A többire meg nem emlékszel – ölelte át újra Emikót, és belecsókolt a nyakába.
A lány élvezettel hátrahajtotta a fejét, nagyot sóhajtott, közben végigsimított a férfi csípőjén, és belemarkolt az izmos fenékbe. Mosolyogva tolta el magától a férfit.
– Miért, történt más is?
– Semmi említésre méltó – vonta meg a vállát a nyomozó. Felsegítette a lányra a kabátot, és kinyitotta előtte az ajtót. – De azt a semmit megismételhetnénk ma este is.
Emiko nem válaszolt, de a pillantásából Derek ígéretet vélt kiolvasni.