*

– Lássuk, mik a tények! – Hiromoto bekapcsolta a térelválasztóként is funkcionáló tábla világítását, és várakozóan nézett Derekre.
Az amerikai elmosolyodott.
– Akkor kezdem én. Az áldozat tizenegy körül közölte Kajó-szannal, hogy bevisz egy kávét az igazgatónak, és utána már nem megy vissza az irodába, mert várja a férje, aki az egész napos fejfájása miatt hazaviszi, hogy ne kelljen vezetnie. Tényleg, ezt akartam még megkérdezni a halottkémtől! A kávét beviszi, az igazgató véletlenül lefejeli. Ha elfogadjuk Morales vallomását, akkor semmi más nem történt köztük. A nő lemegy a férjéhez.
Hiromoto kicsi, de jól olvasható betűkkel felírta az információkat, aztán átvette a szót:
–  A garázsban összevesznek, a férj féltékeny, talán dulakodnak is, végül a férfi távozik, a nő meg visszaindul az irodába a telefonjáért. A liftajtóban megbotlik, betöri a tükröt a fejével, és meghal szívinfarktusban.
– Tegyük fel, hogy baleset volt. Ebben az esetben miért ment fel Mrs. Nodera vérnyomása? Okozhatta a teljesítményfokozó?
– Kajó-szan szerint már nem szedte…
– Ugyan már, nyomozó! Tudja, hogy ezek a cuccok mennyire addiktívak? Ráadásul a tünetek alátámasztják: ügyetlenség, fáradtság, kevés alvás. Az Adderall amfetamin származék, és, amennyire tudom, iszonyat veszélyes.
– De terhes volt…
– Nem biztos, hogy ez befolyásolta, de jó, tegyük fel, hogy igen. Akkor mink van?
– Növény a gyomrában, bántalmazásra utaló nyomok a testén, és nincs korábbi keringési probléma.
– Jó. Tehát akár baleset, akár más, az igazgatót kizárhatjuk.
– Hacsak nem ő volt a díler…
Derek szóra nyitotta a száját, de aztán inkább vállat vont.
– Még az sem lehetetlen. Ha nem is rosszindulatból, csak segítő szándékkal.
Hiromoto felemelte a kezét.
– Na, ez megint spekuláció. Maradjunk a tényeknél!  Nincs idegenkezűségre utaló nyom, a bántalmazások korábbiak, feljelentést nem tett miattuk, tehát ezért nem kell folytatnunk. Szerintem zárjuk le balesetként. Ha a labor kimutatja az amfetamint, akkor átadjuk az ügyet a kábítószerellenes-csoportnak.
Shaliman a táblára írt kevéske tényre pillantott, és lassan bólintott.
– Azt hiszem, tényleg nincs okunk folytatni. Akkor ennyi volt.
Hiromoto elmosolyodott.
– Gratulálok, nyomozó, és nagyon köszönöm a közreműködését! – hajolt meg.
Derek utánozta a gesztust.
– Én pedig köszönöm a lehetőséget! Remélem, hogy fogunk még együtt dolgozni!
Párszor még meghajoltak egymás felé, aztán az amerikai még egyszer körbenézett, és elindult kifelé. A liftnél állva már csak arra tudott gondolni, hogy végre kialudhatja magát; már látta is maga előtt az ágyat a szállásán. Annyira elmerült a vágyképben, hogy összerezzent, amikor meghallotta a hangot:
– Shaliman nyomozó, várjon!
Visszafordulva Hiromotót látta meg, aki integetve sietett felé.
– Mi történt, Kucumi-szan?
– Megkaptuk a biztonsági kamerák felvételeit Morales igazgatótól, a technikusok most végeztek vele. Ezt látnia kell!
Az amerikai pár pillanatig kifejezéstelenül nézte a japán izgatott arcát. Na, ebből sem lesz alvás. Lemondóan legyintett a megérkező lift felé, és erőltetetten Hiromotóra mosolygott.
– Lássuk!