*

Negyedórával később döbbenten meredtek a monitorra.
– Bevallom, nem gondoltam, hogy lesz egyezés – ingatta a fejét Hiromoto.
– Hát, erre én sem számítottam. Melyikkel akarsz beszélni?
– Azt hiszem, ez elég nyilvánvaló. Vállalod a másik kettőt?
– Őt biztosan – mutatott Derek az egyik névre –, de ő… róla tudjuk, hogy hol van most?
– Fogalmam sincs. Onoda-szan?
– Már keresem – pillantott fel a technikus. – Meg is van. Jelenleg nincs az országban, de holnapra van egy repülőjegy foglalása. Reggel tíz-harminckor fog landolni a gépe.
– Akkor biztosan a gyászszertartásra jön. Ha annak vége, beszélhetünk vele – vonta meg a vállát az amerikai.
Hiromoto elfintorodott.
– Igen, a férjnek amúgy is tettünk egy ígéretet. De most előbb intézzük el a símaszkost! Utána beszélhetünk ezekkel – intett a monitor felé – az Adderall ügyében.
– Hát akkor induljunk! – sóhajtott Derek. Elgondolkodva meghajolt a technikus felé. – Onoda-szan, elismerésem.
Amikor kiléptek az ajtón, pillantása Hiromoto sápadt arcára tévedt.
– Nagyon sajnálom! De biztosan van rá magyarázat.
– Biztosan. Hamarosan megtudjuk.
– Felhívsz… utána?
– Persze. Bármi is lesz.
– Bármi is lesz – visszhangozta szomorúan Derek. Némán indultak a parkoló felé.