1

Egy héttel korábban még nem hittem volna, hogy bárki rá tud venni egy ilyen veszedelmes állatságra. Kellett egy kis alkohol. Leültem a tuskóra, nagyot kortyoltam a pléhbögréből. Végre!

Nézzük a jó oldalát! A túrán egyetlen vaddisznóval sem találkoztunk, a vasúti töltést sikeresen megtaláltuk, aminek az oldalából az égbolt minden irányban jól látható volt, alatta, a szélvédett helyen már a sátrat is felállították a fiúk.

[F2], akit régebben F2cker nicken ismertünk, és akivel IRC-n évek óta privizgettünk, épp Brandont tanította füstkarikát fújni. Elképzeltem, bárcsak nekem játszaná a figurát, fújná szív alakban a füstöt. Romantikus hangulatba jöttem.

Közvilágítás sehol. Egy pillanatra elhittem, hogy másnap csillaghullást nézünk, jó is lett volna! A tücskök buzgó ciripeléssel ünnepelték a meleg nyári estét. A tüzet csak a hangulat kedvéért gyújtottuk meg, az estére semmit sem hűlő levegő mellett még a vörösboros kóla is kellemesen melengetett minket.

– Menj már oda hozzá! – böktem oldalba a Gabolany nicknevű csajt. Belátta, hogy szemezni hiába próbál a szemközt gubbasztó sráccal háromnegyed órája, mivel az többnyire a cipője orrát nézi. Lerítt Gabo86-ról, hogy először jár a természetben, minden túracuccot összevásárolt, egyiket sem hordta még. Talán épp ezért volt szégyellős. Pedig ez együtt járt azzal, hogy ő volt a fiúk közül a legtrendibben öltözve, és hát piszok jól állt neki az a kék-fehér suhogós.

– Hallod, te mér' nem iszol? Mi az igazi neved? Mé' nem voltál a múltkor a csatitalin? – közelített imbolyogva a pár perce még nem is részeg Gabolany az új fiúhoz. A chaten már pörgött egypár hete Gabo86 is, de offline először láttuk. Igaz, hogy elég hallgatag volt, de azért a lángok közé ugrani nem kéne, hogy bevond a társalgásba...

– Vigyázz, tűz!

– Rajt! – kuncogott Gabolany, hátrébb tántorodva. Kapaszkodót keresett volna, de közben eszébe jutott, hogy mindkét kezében pohár van.

– Még egy szóvicc, és kibannollak – böffentett közbe [F2]. Ritkán szólt, akkor is a túravezetői és csatialapítói tekintélyére akart mindenkit emlékeztetni.

– Itt nem te vagy az op.

– Dehogynem, én hoztam a bort, úgyhogy op vagyok.

Közben újabb reménytelen próbát tett Gabolany eljuttatni a piát Gabo86-ig.

– Egy vadászt, uram?

Gabo86 csak akkor emelte a tekintetét a lányra, amikor megijedt, hogy mindjárt ráesik. Abban a pillanatban viszont gyermekien ártatlan, riadt szeme megcsillant a tábortűz fényében, és Gabolany is belenézett. Ő azonnal visszanyerte egyensúlyát, majd négy tűzroppanásnyi ideig mozdulatlan testtel pislogtak egymásra. Kicsit irigykedve néztem a lánynak azokat az apró, formás, előreálló melleit, amiken jól látszott, hogy csak később kezd el lélegezni. A fiú szólalt meg:

– Mi lazának hívjuk. Téged honnan szalajtottak?

– Tűzről pattantam.

– E-e, e-e! – szólt rá újra [F2].

– Ez nem is szóvicc! – Gabolany odakapta a fejét, miközben a poharat a csillogó szeműnek nyújtotta. Kezeik összeütköztek, és fröccsent a barna lötty a fiú zsírúj túracipőjére.

A lány behúzott nyakkal hallgatta, rajta kívül mindenki ledöbbent, amilyen szitkozódást Gabo86 lezavart.

– Lazíts, haver! – röhögcsélt Brandon, aki eddig csak [F2]-vel sugdolózott.

– Nincs undorítóbb egy részeg picsánál, főleg, ha hülye – zárta le kitörését Gabo86 maga elé motyogva, de azért mind hallottuk. Ettől már a tűzről pattant menyecske arca is árnyékba borult.

– Mit vagy úgy oda?! – óbégatta újra hallhatóan mattrészegen Gabolany. Félrevonult, a háttérben a cövekeket kerülgette széles karmozdulatokkal, mintha szépbeszédet tartott volna, de öklendezés közben nem tudott. Odasiettem hozzá, mielőtt leokádja a haját. A sátor mögött rögtönöztem neki egy gyomormosást. Állította, hogy jobban van, de azért javasoltam egy sétát, hátha beszélgetni is akar.

[F2] a sátor mellől lépett elő, ahol diszkréten várt a hánytatás végéig, mert valami fontosat akart mondani.

– Ne arra menjetek! A sínek nem veszélyesek, a bezárt gyárhoz tartoznak, nem jár rajtuk vonat. De a töltés másik oldalán, a gyár területén nincs messze az a bódételep, amiről beszéltünk, sötétedés után a többiek nélkül a közelébe sem érdemes odakeveredni.

A sínen túlról, a távolból fenyegető kutyaugatás hallatszott. Nem arra mentünk.