*

Az ex zsaru véreres szemekkel, nyúzott arccal nyitott nekik kaput.
– Már megint maguk? Most éppen mit akarnak? – kérdezte ellenségesen.
– Bocsásson meg, Nodera-szan – hajolt meg Hiromoto –, de lenne még egy kérdésünk. Bemehetünk?
– Tőlem…
Követék a férfit a házba, és a nappaliban ott találtak egy egyenes tartású, idős, szigorú pillantású nőt.
– Az édesanyámat már ismerik. Nos, nyomozók, mit akarnak tudni?
Hiromoto elővett a zsebéből egy fotót a teásdobozról.
– Nodera-szan, felismeri ön ezt a tárgyat?
– Persze. Ez egy teásdoboz.
– Pontosabban az ön felesége egyik teásdoboza.
A férj megrántotta a vállát.
– Lehet.
– Uram, tudja ön, hogy hol vette, vagy kitől kapta Nodera Naemu az ebben lévő keveréket?
– Sose kérdeztem. Miért fontos?
Derek a beszélgetés közben az idős nőt figyelte, aki az utolsó kérdés hallatán elsápadt.
– A nyomozás lezárása szempontjából ez egy elég lényeges kérdés. Ha esetleg eszébe jut valami…
Derek meglökte a társa karját. Hiromoto rápillantott, és elértve a néma kérdést, bólintott.
Az amerikai nyomozó az eddig szótlan asszonyhoz fordult.
– Bocsásson meg, Nodera-szan, de szerintem ön ismeri ezt a tárgyat. Igazam van?
Az ex zsaru felkapta a fejét, és meglepetten nézett az anyjára.
– Igen, már láttam a menyemnél – bólintott a kérdezett.
– És tudja, hogy mi van benne?
– Gyógynövények, azt hiszem.
– És ön nem tudja véletlenül, hogy honnan szerezte?
– Nyomozók! Árulják már el végre, hogy ez miért ennyire fontos!
– Azért uram – fordult hozzá Hiromoto –, mert az ebből készült teának nagy mennyiségben magzatelhajtó hatása van.
A férfi döbbenten meredt rá, aztán lassan az édesanyja felé fordult.
– Kászan, te…
– Igen, Osata-kun, tudom. Nyomozók, a menyem tőlem kapta a szereket – emelte fel mereven a fejét a nő.
– Ezek szerint ön tudta, hogy mit okoznak?
– Évtizedeken át bába voltam, persze, hogy tudtam!
A férj összezavarodottan nézett az anyjára.
– De miért…?
– Miért, miért? Mert, amikor elmondtad, hogy gyereket vár, és nem szólt róla neked, rögtön tudtam, hogy az egy fattyú. Meg akartalak kímélni a szégyentől, hogy egy kakukkfiókát kelljen felnevelned.
Nodera-szan döbbenten meredt a nőre.
– Kászan, az a fattyú az én gyerekem volt. Te a saját unokádat akartad megölni.
A nő összeszorította a száját, majd megrázta a fejét.
– De nem öltem meg. Semmi közöm a halálához.
– Asszonyom – szólt közbe Hiromoto –, ami azt illeti, ez nem teljesen igaz. A menye halálához több dolog is vezetett, és ezek egyike volt az, hogy a teakeveréktől felment a vérnyomása, és amikor megijesztették, szívrohamot kapott.
– Tehát nem én okoztam a balesetet, hanem, hogy szívrohamot kapott.
– Viszont szándékosan adta a gyógynövényeket, hogy elvetéljen.
– Mióta bűn teát adni valakinek?
A két nyomozó összenézett.
– Asszonyom, ez szándékos veszélyeztetés – sóhajtott végül Hiromoto.
– Letartóztatnak?
– Nem – rázta meg a fejét a nyomozó. – De feljelentést teszünk ön ellen.
A férj ekkorra ocsúdott fel a sokkból.
– Kászan, te tényleg azt akartad…?
– Fiam, ezt majd megbeszéljük. Nyomozók, kitalálnak?
A két férfi szó nélkül felállt, meghajolt, és az ajtó felé indult.
Odakint Derek megborzongott.
– Lesz miről beszélgetniük – sóhajtott. – Menjünk, írjuk meg a jelentést!
– Igen, ezzel minden szálat elvarrtunk – bólintott Hiromoto.
– Akkor vége van?
– Igen. És most már végleg.