*

Emiko ébredés után rögtön a telefonjáért nyúlt. Nyolc óra, Hiromoto már biztosan bent van az őrsön. A lány elindította a hívást, aztán döbbenten meredt a készülékre: a nyomozó nem vette fel. Ilyenre még nem volt példa. Emiko elgondolkozott, hogy érdemes-e aggódnia, de aztán megvonta a vállát. Biztosan dolga van, majd visszahívja, ha ráér.
Zuhanyzáshoz magával vitte a telefont, hogy mindenképpen meghallja, ha csörög, de az még csak meg sem rezzent.
Szétnézett a konyhában, hogy mit tudna reggelizni, de nem talált semmi ehetőt. Nem baj, majd eszik valahol útközben az irodába menet. Felöltözött, és már éppen a kabátját vette, amikor hívást jelzett a telefon.
– Jó reggelt, Emiko-szan! – hallotta Morales igazgató hangját. – Jókor hívom?
– Hogyne, igazgató. Hallgatom.
– Emiko kedves, most kaptam meg a hivatalos értesítést a hatóságoktól, hogy folytathatjuk a munkát. Be tudna menni az irodába?
– Épp oda készültem, Kevin-szan. Mikorra érjek oda?
– Én úgy egy óra múlva fogok érkezni. Ha gondolja, ott találkozhatunk.
– Az tökéletes – pillantott a lány a karórájára. – Akkor, viszlát odabent!
– Várni fogom! – ígérte a férfi, és bontotta a vonalat.
Emiko az ajkába harapott. Hiromoto már negyven perce nem hívja vissza. Lehet, hogy baja esett.
Aggodalmasan tárcsázta újra a férfi számát.
Már éppen le akarta tenni, de a nyomozó a hatodik kicsengés után mégis felvette.
– Mi az? – A férfi hangja kásás volt, és nagyon távoli.
– Hiromoto-szan, Emiko vagyok. Felébresztettelek?
– A’sszem.
– Ó, kérlek, bocsáss meg! Azt gondoltam, hogy már dolgozol. Később visszahívlak.
– Mennyi az idő? – morogta a nyomozó alig kivehetően.
– Kilenc-tizenöt.
– Azt a rohadt… – Ez már tisztábbnak tűnt. – Visszahívlak! – Hiromoto bontotta a vonalat.
A lány értetlenül meredt a telefonra. Na, ilyen sem volt még!
Neki viszont indulnia kell, ha még enni is akar valamit. Zsebre vágta a készüléket, és kisietett a lakásból.
Hiromoto nagyjából húsz perccel később teljesítette az ígéretét. Emiko éppen a kávézóban fizetett, amikor rezegni kezdett a telefonja; majdnem elejtette miatta a tálcát. Gyorsan lerakott mindent a legközelebbi üres asztalra, és felvette a készüléket.
– Jó reggel, Emiko-szan! Bocsáss meg az előbbiért! Miért hívtál?
– Jól vagy? – firtatta a lány.
– Most már igen. Miről van szó?
– Találkozni akartam veled ma reggel, de már nem lesz rá időm. Ebédelhetünk együtt?
– Erre most még hadd ne válaszoljak. Ha beértem az őrsre, jobban fogom látni. Visszahívhatlak egy óra… vagyis inkább másfél múlva?
– Persze. Várni fogom!
Ha már így alakult, letelepedett az asztalhoz, amire az imént lepakolt, és fejét ingatva nekilátott az ételnek. Biztosan sokáig dolgoztak még az este a nyomozók a papírmunkával.