Az a rohadt sárkány…

Előhang

Az a rohadt sárkány
Csak ül ott a tenger partján.
Azt hinnéd, ijesztő lenne,
Ha, teszem azt, üvöltene.

De hogy csak ott ül,
Kedved lenne
Rákiabálni, megszurkálni,
Hogy történjen már meg,
Bármi forogjon böszme
fejében.

Olyan békésen ül az a rohadék.
Élvezi, hogy nem tudom,
Hogy senki sem tudja, mi lesz.

A prófécia ez?

Kijött a tengerből, de minek?
Potyog pikkelyéről
Az odaszáradt só.
A tengert nézi, az meg hullámzik.

Mit tudom én, jön-e behemót,
Vagy leviatán.
Ha el is jön, valamit tehetek tán?

Nézz rám, sárkány!
Mozdulj, szólj, pusztíts!
Ne ülj, csak ne ülj! –
Zokogok.
Csupa hit voltam, de te jól tudod:

Semmi vagyok.

Pihenő

A génjeid is,
A vírusok is,
A tudomány is,
A szentjeid is,
Az életed is,
Energia, hullám, tömeg,

A mítoszok is,
Az esti mesék,
Protokoll, etikett, kőtáblák,
Fényképalbum,
Sírfelirat,

A szorongások is, a traumák.
Az álmod is, a pénzed is:
Üzenet.
A kulacsban
Utolsó korty vized is,

Dobd már ide, szomjas vagyok!

Tovább mentek

Ne is add vissza,
Torkig vagyok
Az információval!

Menjünk,
Ha már elindultunk!
Megbántam, hogy jöttünk,
De gondoltam,
Minek maradjak.

Messze a part, és
Fél ezüst egy rúgás.

Talán elengedik.