Szerető – barát – enyhülés – végzet

Hulltanak reám villámok

James Hargon F. okostelefonját a rezgő ébresztő nekitáncoltatta az éjjeliszekrényre szórt aprópénzeknek. Csörgésükre tudatosult Sylviában, hogy reggel van, és ő a Pupp king size ágyában ébredt.

– Az isten szerelmére, James, nyomd már ki! A holtakat is felébreszti ez a szar – nyöszörögte csukott szemmel.

James Hargon F. szívesen kinyomta volna, ha nem lett volna másfél órája halott. A telefonja mégsem ébresztette fel, de Sylviát most nem a szólásmondás igazságértéke foglalkoztatta, minthogy teljes figyelmét lekötötte kihűlt alvótársa békés, mégis visszataszító látványa.

– Bassza meg! – ugrott ki a takarók közül. Dermedten állt, mint egy aktmodell, amíg egy távoli szirénázó rendőrautó beszűrődő hangfoszlányairól eszébe nem jutott valami: „El kell tűnnöm innen, gyorsan.”

Záporesők szakadának

„Megint kezdődik a mozi-agy” – konstatálta keserűen Sylvia, ahogy a folyosóról a lépcsőre lépett. Remegve szívta tele tüdejét. „Mindig ez van, amikor meglátom a hullát. Lepereg előttem a fél életem. A rohadtabbik fele.” Műkörmei majd beszakították az Hermès Birkinjét, amilyen görcsösen markolta. „Ennyi, döntöttem: most végre megmondom neki. Így nem csinálom tovább, kilépek, ha ilyen körülmények között kell dolgoznom. Elvégre neki van szüksége rám, és nem fordítva.” – Itt tartott, amikor elért a lépcsőfordulóig. „Pontosabban egy szervemre van szüksége, amije mindegyik nőnek van. Ezzel nem tudok ráijeszteni” – indult tovább lefelé. „Piszok hosszú lesz az út a hallig” – sóhajtott.

⸺

– James Hargon F. – magyarázott egy alig tizenéves srác a recepciósnak. – Kérem, nézzen utána!

Sylvia az ismerős névre felfigyelve meglassította lépteit, hogy többet halljon a beszélgetésből.

– Fiatalúr, értse meg, nem adhatunk ki információt a vendégeinkről.

– Nem vagyok kém, vagy ilyesmi. James Hargon Jr. vagyok, és láttam, hogy ide jött be az apám. Csak szeretnék találkozni vele.

– Jól van – sóhajtott Vojta, a recepciós. – Ez sem teljesen szabályos, de a különleges helyzetre való tekintettel annyit elárulok, nincs ilyen nevű vendége a szállodának. Talán meglátogatott valakit, aki nálunk szállt meg.

– Megvárhatom itt? – alkudozott a fiú. A recepciós hellyel kínálta, ő pedig az egyik közeli fotelba huppanva elővette a mobilját, hogy filmet nézzen. Vojta alig bírta ezt kivárni, mindjárt hevesen integetni kezdett:

– Miss Sylvia! A kedves barátja megkért, hogy adjam át önnek az üzenetét. Azt mondta, fontos.

Sylvia ideges volt, igyekezett volna minél előbb lelépni, de nem akart feltűnést kelteni azzal, hogy faképnél hagyja a recepcióst. Átvette az üzenetet:

„Várj meg a hallban! – Frank” – ez állt benne. Kelletlenül nyugtázta, hogy változott a terv, mégsem távozhat, hát ő is leült egy fotelba. Elkezdett a fiú mobiljából áthallatszó hangokra figyelni, hátha azok megnyugtatóbbak, mint a feje zúgása.

– Beszélj! Ki a megbízód? – üvöltözött az egyik szereplő a másikkal. Pár percig mindkettőjüket lekötötte ez a régen megunt kémtörténet.

– Marhaság! Teljesen szakszerűtlen – fakadt ki egy ponton Sylvia. Amikor a hangjára James Hargon Jr. felkapta a fejét, rádöbbent, mennyire óvatlan volt. Mindenképpen el akarta kerülni, hogy a srác szemébe kelljen néznie. Hiszen tudta, a szegény árva hiába várja az apját. Sylvia gyorsan a bejárat felé fordította a tekintetét. Frank Zillo ekkor már előtte állt.

Csendes tiszta lett az ég

– Nem vagyok kém, vagy ilyesmi. James Hargon Jr. vagyok, és láttam, hogy ide jött be az apám. Csak szeretnék találkozni vele – érvelt a fiú egyre türelmetlenebbül, és én hittem is neki, meg nem is. Megengedtem neki, hogy megvárja az apját a hallban, és ő beérte ennyivel. Ebből mindjárt kiderült számomra, hogy nem akart rosszat. Szegény, igazán becsülhetné többre az a léha apja!

Miközben ezen méláztam, átadtam egy üzenetet, és a telefon is megcsörrent. Kell egy kis önmérséklet, hogy illendően befejezd a beszélgetést a vendéggel, miközben gyűlnek a sürgős teendőid.

Frank Zillo bársonyos hangja szólalt meg a telefonban:

Vojta, barátom! Figyeljen, öt perc múlva ott leszek, de addig is, ha Miss Sylvia felébredt, feltétlenül adja át neki az üzenetemet, és hívja fel Claire-t. Ugyanabban a szobában fogom keresni, nem kell takarítás. Elküldte a virágcsokrot a feleségemnek? Hálás vagyok, hogy figyelmeztetett az évfordulónkra!

⸺

Frank Zillo öt perc múlva kifogástalan öltönyében megjelent a hallban, és Miss Sylviához sietett. A hölgy zaklatott volt, amióta lejött a szobából. Amikor Mr Zillót meglátta, a nyakába borult zokogva. Az a szívtipró pedig gyengéden megsimogatta az arcát, és halkan beszélgetni kezdtek. Egymás kezét szorongatva, de szomorú arccal, mint két hősszerelmes kamasz, akik szakítanak. Közben James Hargon Jr. megunta a várakozást, és egy színpadias ajtócsapással elhagyta a hotelt. Frank Zillo aztán felsietett a szobába, ahol Miss Claire már várta.

Ujra felhő érkezék

– Vojta! – suttogta Miss Sylvia. – Ez az életbiztosításom, bízom magában. A felhőbe egy titkosított hangfelvételt töltök fel. Ne árulja el Franknek! Naponta hívom majd, ha minden rendben. Ha nem jelentkezem, elküldi a zsaruknak ezt a titkos kulcsot. Érti?

Megnyugtattam, erre ő távozott. Én pedig kértem egy fülhallgatót a shopból, és meghallgattam a hangfelvételt.

– Emlékszel, Frank? Volt egy megegyezésünk. Azt mondtad, bármikor kiszállhatok.

– Nem kéne itt beszélnünk.

– Ne próbálj leszerelni!

– A terv nem változott.

– A tervben az volt, hogy én csak a szexszel foglalkozom, hullákkal nem.

– Így tudom megoldani. Takarítónk van, épp megyek a szobába ellenőrizni. Mit vársz még tőlem, kérjek ébresztőt neked, hogy kisurranhass, amíg még él a célszemély? Megbízható a szer, és nem hagy nyomot, ez a lényeg, a hatásidejét sajnos nem tudom neked pontosan kiszámítani.

A felvételen itt hangos ajtócsapás hallatszik.

– Nem sajnáltam egyik férget sem. De ez a Hargon?

– Megérdemli a sorsát.

– A gyereke is?

– Leszarom. Nem hittem, hogy hirtelen érzelgős leszel. Figyelj, ha hülyeséget csinálsz, rosszul jársz. Én nem leszek érzelgős.

– Kiszálltam, Frank, és te elengedsz. Ahogy megegyeztünk.