Nyögés a nem akarás végén

ismered az érzést
mikor tudod, hogy kéne
igyekezz, barátkozz, kérj
ám a perzselő nap-anyuka odafönt
megemeli szemöldökét
érzed, nem lesz jó vége
nem teszed
mert nem lehet
szólnia sem kell, mindig rajta tartod fél lelki szemed

hiába nem létezik anyuka-nap
úgy is hat: bénít
ha csupán a gondolataidban lakik az egész naprendszer
bolygóstul, emberiségestül, te magadostul
igyekezetestül, barátságostul, szükségestül
sőt, pláne úgy bénít
hiszen a valóságban a nap
a bolygók, a molekulák
céltalanul röpködnek
sztoikusan követik a törvényt
amit nem írtak, nem is tudnak, csak hat: mozgat

ami „tehetetlen”
az tesz
minket meg
akik „tudatos” lények
sodornak a történések