*

Derek kérdőn pillantott a mellé huppanó Hiromotóra.
– Akkor most visszamegyünk Nodera-szanhoz?
– Attól tartok, ez a következő lépés.
– Igen. Tudom, hogy ezt kell tennünk, de még csak most temette el a feleségét.
– Nem szabad, hogy ez befolyásoljon minket.
– Igaz – morogta az amerikai. – Csak valahogy túl korainak érzem.
– Sejtem, mire gondolsz. Majd tapintatosak leszünk.
 A Nodera ház előtti utca furcsán üresnek tűnt a korábban ott parkoló autók nélkül.
– Azt hiszem, ezt most rád hagyom – sóhajtott Derek. – Félek, én nem lennék eléggé… tapintatos.
– Rendben.
Hiromoto csengetett, és meghajolt az eléjük siető Kagijiro felé.
– Bocsásson meg, Nodera-szan az alkalmatlan időpontért, de beszélnünk kell önökkel.
– Üdvözlöm önöket! A bátyám említette, hogy jönni fognak. Fáradjanak be!
Derek figyelmesen nézte a sógort. A férfi alacsonyabb volt még Hiromotónál is, ritkás körszakállt viselt, és láthatólag feszengett a fehér öltönyben. A nyomozó felidézte a férfiről olvasottakat: zenész, egy népszerű fiúbanda frontembere, a tinilányok bálványa. Sokat utazik, de amikor Japánban jár, mindig találkozik a sógornőjével, akivel nagyon közel állnak egymáshoz. Viszont nincs semmi a rovásán, még egy adóhátralék sem.
Gondolataiba merülten követte a két férfit a nappaliba, ami a korábbi emlékeihez képest meglepően üresen ásított. Mindössze négy széket helyeztek a kertre nyíló nagy ablak elé.
Odabent az idősebb Nodera fivér várt rájuk.
– Nyomozók, már vártam önöket – hajolt meg feléjük komor arccal.
– Tulajdonképpen miről van szó? – kérdezte az öccse. – Azt hittem, már lezárult a nyomozás.
Hiromoto egyikről a másikra pillantott, majd intett Dereknek.
Leültek, és a japán nyomozó a fivérekhez fordult.
– Igaza van, Nodera-szan, az ügyet megoldottuk, viszont van itt még egy nyitott kérdés, aminek a tisztázásához az ön segítségét akarjuk kérni.
– Parancsoljanak velem!
– Nodera-szan, az ön sógornőjének halálát részben a vérében található amfetamin okozta. Meg kell kérdeznem: adott-e, vagy szerzett-e ön Nodera Naemunak bármilyen amfetamin hatóanyagú szert vagy gyógyszert?
Kagedzsiro mereven nézett a nyomozóra.
– Nem, nyomozó. Nem is tudtam, hogy szed ilyesmit – válaszolta lassan. – Miből gondolják egyáltalán, hogy tőlem kapta?
– Azért, mert a nyilvántartás szerint önnek a birtokában volt ilyen anyag, egész pontosan Adderall, amikor egy hónappal ezelőtt hazatért az amerikai turnéjáról.
– Ó, szóval nyomoztak utánam – fintorodott el a férfi. – Nos, uraim, az a tabletta nekem kell. Nem magyarázom, hogy miért, legyen elég annyi, hogy egy külföldi fellépéssorozat meglehetősen sok stresszel és nagyon kevés alvással jár.
– Kérem, uram, válaszoljon egyenesen: nem ön adta az elhunytnak a tablettákat?
– Nem.
– És erre a szavát adja?
A zenész mélyen beszívta a levegőt, és a bátyjára pillantott, de a volt zsaru nem nézett rá, hanem kibámult valahová messze a kertbe.
– Nézzék, nyomozók, én tisztességes ember vagyok. Nem szegem meg a törvényeket, és ezt nyugodtan ellenőrizhetik is.
– Értem. Ebben az esetben nem is tartjuk fel tovább – bólintott a japán nyomozó. – Nodera nyomozó, ami az ön ügyét illeti…
A szólított lassan ráemelte zavaros tekintetét.
– Nodera-szan, jól érzi magát? – hajolt előre Hiromoto.
– Igen – felelte az ex zsaru kásás hangon. – Miért ne lennék jól?
– Mert… – Megakadt, és Derekre pillantott.
Az amerikai értette a néma jelzést.
– Nodera-szan, kérem, engedje meg, hogy tájékoztassuk az ügy állásáról!
A hivatalos hangnem és az angol szavak láthatóan felrázták a férjet a kábultságából.
– Hallgatom, nyomozó.
– A hivatalos álláspont szerint az ön felesége egy olyan balestben hunyt el, amelyben külső tényezők is szerepet játszottak. Egy letartóztatást már eszközöltünk, és még a mai napon lezárjuk a nyomozást. Ami a bántalmazás gyanúját illeti: feljelentést tettünk ön ellen, de nem vesszük önt őrizetbe. Megértette az elhangzottakat?
A férfi pár szívdobbanásig pislogás nélkül meredt rá, aztán bólintott.
– Igen, nyomozó, megértettem. És köszönöm a tájékoztatást – tette hozzá rekedten.
Az öccse rámeredt.
– Miféle bántalmazás? – firtatta, és mivel a kérdezett hallgatásba burkolózott, megismételte a kérdést Hiromotóhoz fordulva: – Milyen bántalmazásról beszélnek?
A japán nyomozó megrázta a fejét.
– Attól tartok, uram, hogy erről nem adhatunk önnek információt. – Derekre nézett. – A mi dolgunk itt véget ért. Nodera-szan, Nodera-szan – hajolt meg minkét fivér felé külön-külön –, köszönjük a ránk szánt idejüket, és, kérem, fogadják őszinte részvétünket az önöket ért veszteség miatt!
Még egyszer meghajolt, és a társa követte a példáját.
Derek kifelé menet még hallotta, ahogy a fiatalabb Nodera egyre emeltebb hangon faggatja a bátyját.
Milyen szép is, amikor végre együtt lehetnek a fivérek!