*

Az őrsre visszaérve első útjuk az IT-szobába vezetett.
Sűrű hajlongások után a két nyomozó helyet foglalt az ablaktalan helyiségben, és várakozóan nézett a vékony, meglepően magas, enyhén keselyűre emlékeztető, szemüveges technikusra.
–  Mit találtak, Onoda-szan? – kérdezte végül Hiromoto.
– Ahogy kérték, ellenőriztük a környéken található kamerák felvételeit. – Tolta fel az orrán a szemüvegét a férfi. – A Zerowaste-é, sajnos, rossz szögben áll, de két házzal odébb van egy közlekedési kamera. Ezt találtuk.
Megnyitott egy pillanatfelvételt, és kinagyította. A képen elsötétített ablakú, fekete Mazda mellett egy férfi állt, aki éppen lehúzott a fejéről egy símaszkot. Az arcát csak oldalról lehetett látni, de határozottan hasonlított Mizumaki Dzsundzsira.
Hiromoto hosszan nézte a monitort.
– És ez, ha jól látom, huszonhárom-negyvennyolckor készült.
– Igen. És egyértelműen ugyanaz a ruha.
Derek a társára pillantott.
– Ez elég közvetett, de ha rávesszük, hogy beismerje…
– Derek-szan, te szeretsz veszélyesen élni – vigyorgott a japán nyomozó. – Onada-szan, rá tudsz nagyítani a rendszámra?
– Megpróbálom, bár nem túl jó a szög. Pillanat.
Derek elgondolkozva nézte a monitort.
– Amikor náluk jártunk, volt egy olyan érzésem, hogy nem kedveli az amerikaiakat.
– Hát, az lehet – bólintott Hiromoto. – Amennyire tudom, eléggé második világháború fanok, több rokonuk is meghalt Ivo Dzsimán.
– Huh. Hát, az sem most volt. Ezért tette?
– Vigyázat, még nem tudjuk, hogy mit tett! De vélhetően ott járt, és ez kezdetnek nem rossz.
– Nos, uraim, csak ennyit tudtam összegereblyézni – szólalt meg a technikus.
A képen egy rendszám alsó fele látszott.
– Kilencvenkilenc-hetvennyolc. Onada-szan, le tudsz futtatni egy keresést erre a töredék rendszámra? Vagyis, még inkább az érdekelne, hogy a Mizumaki család bármelyik tagjának van-e a nevén ilyen autó – hajolt meg Derek a technikus felé.
– Nincs akadálya. Éééés, már meg is van. Mizumaki Dzsundzsi nevén találtam a kritériumoknak megfelelő járművet.
Hiromoto Derekre pillantott.
– Velem tartasz?
– Ki nem hagynám! Onoda-szan, esetleg utána tudna nézni, hogy posztolt-e bármit Mizumaki Dzsundzsi a Zerowaste honlapjára? Vagy a boltéra?
– Az sem tart sokáig. Habár, ha névtelenül írt, akkor az IP-címet még azonosítanom kell.
– Megvárjuk.
Újabb egy óra feszült, néma várakozás után a technikus rájuk pillantott.
– Találtam néhány hozzászólást – igazította meg a szemüvegét. – Ezek mind ugyanarról az IP-címről érkeztek.
Hiromoto közelebb hajolt a monitorhoz, és hangosan olvasni kezdte:
„Miért kell nekünk az amerikaiak szemetéből készült tárgyakat venni? Ennyire elszegényedett az ország?”
„Hová lettek a japán hazafiak? Ma már az a normális, ha szolgaként hajbókolunk a jenki cégvezetők előtt?”
„Tisztes japán családanyáknak nincs rendes munkájuk, mindenképpen az amcsiknak kell dolgozniuk éhbérért?”
– Úgy érzem, megtaláltuk az emberünket. Onoda-szan, elismerésem az alapos munkájáért! Nagyon köszönjük!
A technikus meghajolt.
– Ha bármit tehetek még önökért…
Nem fejezhette be, mert megcsörrent Hiromoto telefonja. A fiatal nyomozó bocsánatkérően intett, és kisietett a folyosóra.
Derek a technikushoz fordult.
– Onoda-szan, megkérhetem, hogy nyomtassa ki nekem a képet? A lehető legjobb minőségben. És ezeket a posztokat is.
– Persze, nyomozó.
Az amerikai elégedetten figyelte a nyomtatóból előkúszó képet, és felmutatta a visszatérő Hiromoto felé.
Kucumi szórakozottan bólintott, és a technikushoz fordult.
– Még egyszer köszönjük, Onoda-szan.
Intett Dereknek, hogy kövesse. Pár lépést tettek csak a folyosón, amikor megtorpant.
– A halottkém hívott – fordult az amerikai felé. – Azt mondta, hogy a labor szerint Nodera Naemu-szan vérében jelentős mennyiségű amfetamint találtak, ami okozhatott gyors vérnyomás-növekedést.
– Adderall? Az illegális, nem? Honnan szerezhette?
– Fogalmam sincs, de ki fogjuk deríteni. – Gyors léptekkel indult az iroda felé, amikor Derek utána szólt:
– Hiromoto-szan! Lehet, hogy van egy ötletem.
A japán visszalépett elé, és várakozóan a szemébe nézett.
–  Hallgatlak, Derek-szan.
– Azon tűnődök, hogy vajon hogyan kerülhet be az országba egyáltalán ilyen szer, ha tiltólistás.
– Csak a kereskedelme az; saját célra, recept mellett behozható.
– És erről van nyilvántartás?
– Biztosan. Mire gondolsz?
– Gyere!
Derek visszasietett a technikusi szobába. Gyorsan meghajolt, és rámosolygott a meglepődött informatikusra.
– Onoda-szan, lehetne még egy hatalmas kérésünk?