2.

Ez a meszelés harmadik napja. Épp most találtunk egy színes újságot a hintaszék mellett. Azt játsszuk, hogy Édesanya elfáradt, és a hintaszékbe roskadva olvas. Segítek a bonyolult szavaknál, mert neked még harmadikban is nehezen megy az olvasás.

A cikk címét szótagolod: Képzelt társak. A gyermekpszichológia rovatnál volt nyitva az újság, ahogy le volt téve. Tele van érthetetlen szavakkal, ezért inkább azt játsszuk, hogy Édesanya a cikk végére ért, és az utolsó sort olvassa: amikor a gyermek új életszakaszba lép, a képzelt társ eltűnik, mintha köddé válna; és ez így van rendjén.

– De én nem fogok eltűnni, igaz, kishugi? – nézek rád rémülten. – Igaz, kishugi?! – ismétlem erélyes hangon, így most már te nézel rémülten. Ez jobb érzés, megnyugtat.

– Ne aggódjon, Édesanya, nem fogok elveszni. Vigyáz rám a láthatatlan testvérkém!

– Na, éppen ez a bajom, hogy nem vagy beszámítható – mondja Édesanya, és csak azért is rád adja a karperecet, amit a gyorsnyomdában csináltatott neked. Bele van írva a lakcímed. Enélkül nem enged el az iskolába a busszal. Nem is érted, mi ez az érzés, de sírás szorítja a torkodat miatta. Miért néz kisbabának? Nem tudsz megszólalni, pedig még akarsz kérdezni tőle valamit indulás előtt.

– Mit nézel? – kérdezi. Erre magadhoz térsz, és kitör belőled:

– Édesanya, a Latyakot elvitték a Kondor sógorhoz?

– Rájöttél. Erre bezzeg van eszed! – ingatja a fejét. – No, indulj, még lekésed azt a buszt!

Nem hiszed el, amit hallottál. Csak azt mondta, indulj, és hogy aggódik, lekésed a buszt. Mást nem mondott. Menni akarsz, mert itt emlékszel a szavakra, itt minden olyan félelmetesen valóságos. Elindulsz.

– Állj! – szólok rád a tornácon. – Ma nem mész iskolába.

– Miért nem? Édesanya mérges lesz – akadékoskodsz. Kénytelen vagyok megint felemelni a hangomat:

– Mert én már új életszakaszba léptem, és eltűnsz, itt ebben – fordítom a fejedet az üres mosógépes doboz felé. Édesanya pedig nem is sejti, hogy ma nem szálltál fel a buszra, és egész délelőtt otthon bújócskázol. Délután aztán előbújsz, és amikor megkérdezi, mi volt az iskolában, a szokásosat feleled:

– Semmi.

Jól van, engedelmes húgocska vagy! Jutalmul mostantól pár napig nem zavarlak, nyugodtan járhatsz iskolába. Pár napig, aztán a hazaúton megint kérni fogok valamit.