*

Emiko látványosan kitámasztotta magát, aztán csak nézte mosolyogva, hogy a férfi betart minden közlekedési szabályt és sebességkorlátozást.
A vendégház parkolójában csalódott arccal szállt ki.
– Azt hittem, végre látni fogok egy olyan igazi, amcsi rendőrös száguldást.
Derek felnevetett.
– Olyat még otthon sem szoktam csinálni. Tudod, mennyi papírmunka van azzal, ha megzúzol egy szolgálati autót? Ráadásul, mivel elvileg nekünk jobban kell vezetni, mint az átlagpolgároknak, ha bármi történik az az alapvetés, hogy a zsaru volt a hibás. Az meg minimum megrovással, rosszabb esetben visszaminősítéssel jár.
– Ez a filmekből nem nagyon jött le – rázta a fejét a lány, és belépett az automata ajtón.
A portaszolgálaton a nyomozó felvette a kulcsát és bejelentette a lányt, mint a vendégét. A komoly, középkorú recepciós szemrebbenés nélkül vette tudomásul az információt.
– Na, ezt például nagyon bírom ebben az országban – mondta Derek, amikor a szobájához értek.
– Mit?
– Odahaza egy ilyen helyzetben a portás minimum elismerően végignézett volna rajtad.
– Igen, mi nagyon tiszteletben tartjuk a magánügyeket. Az, persze, más tészta, hogy biztosan megvan rólam a véleménye.
– És ez zavar téged?
– Egyáltalán nem.
A férfi elővett a szekrényből egy tiszta nadrágot meg egy inget, és a fürdő felé indult.
– Helyezd magad kényelembe! – szólt hátra. – Pár perc alatt feldobom a sminket.
– A rúzzsal vigyázz! – nevetett Emiko. – A piros nagyon kurvás lenne a szőke hajadhoz.
A nyomozó a résnyire nyitott ajtón keresztül válaszolt.
– Azt hittem, te nem használsz ilyen szavakat.
– Mit? A rúzst?
A lány várakozás közben körbepillantott. A szobában elképesztő rend honolt, sehol egy levetett ruhadarab, vagy széthagyott papír. Még az ágy alá is benézett, de egy kóbor zoknit sem talált.
A visszatérő férfi a kezét széttárva körbefordult előtte.
– Na, jó leszek így?
Emiko hümmögve bólogatott. A nyomozó pontosan ugyanolyan fekete farmert viselt, mint korábban, mindössze felvett hozzá egy hosszú ujjú, sötétszürke inget, de így is remekül festett. A feszes nadrág kirajzolta az izmait, a világosabb ingtől pedig szélesebbnek látszott a válla. Elképzelte, hogy mi lehet a ruha alatt, és lelki szeme előtt megjelent a férfi kidolgozott mellkasa, feszes bőrű, lapos hasa keskeny csípője. Egy pillanatra elgyengült a fantáziaképtől, de erőt vett magán. 
– Egészen vállalható vagy – lépett Derekhez –, csak félregomboltad ezt itt. – Felnyúlt, és megigazította a kifogásolt ruhadarabot. Megérezte a férfi arcszeszének finom illatát, amitől kellemes borzongás futott végig a bőrén. A következő pillanatban a nyomozó ajkát érezte a száján, de ez már nem csak egy könnyű puszi volt, hanem igazi, szenvedélyes, érzéki csók. Emiko beleszédült a vágyba, ami végigszaladt a gerincén, és szétterjedt az egész testében. Olyan elemi erővel kívánta a férfit, hogy legszívesebben letépte volna róla az imént megigazított inget, hogy repüljenek a gombok, de inkább gyengéden eltolta magától Dereket, és a szemébe nézett.
– Nyomozó, indulnunk kell – mondta komolyan, és a férfi zavarodott, majd csalódott tekintetét látva csaknem felnevetett.
– Tudod, foglalásunk van.
– És nem késhetünk egy kicsit? – nyögte rekedten Derek.
Emiko tettetett megbotránkozással ingatta a fejét.
– El sem tudom képzelni, hogyan jut ilyesmi az eszedbe! Késni Japánban...? Megáll az ész!
A nyomozó elmosolyodott, és gyengéd mozdulattal elsimított egy kóbor hajtincset a lány arcából. Tartásából egyértelműen látszott, hogy mennyire megkívánta a lányt, és ez nem kevés elégtétellel töltötte el Emikót.  
– Igazad van. Menjünk! – sóhajtott végül lemondóan a férfi, és a kijárat felé indult.
A lány kedvtelve nézte a hosszú combokat, és a farmer alatt kirajzolódó feszes fenekét.