3

Kicsit lemaradtunk Brandontól. Nem akartam, hogy halljon minket.

– [F2], beszélnem kell veled. Az éjjel kint voltam.

– Mondtad már.

– Igen, elmondtam, hogy mit nem láttam: embereket szökni. Van még valami. Amit láttam.

Innentől [F2] is halkan beszélt.

– Sejtettem. Láttál engem a megállóban?

– [F2], félek. Szólsz nekem, ha bajban vagy, ugye?

– Én bajban? Miért érdekel?

– Jó, megmondom, de kérdezhetek valamit? Mi a keresztneved?

– Jenő.

– Szép név. Oké. Szeretlek, Jenő. Ezért érdekel.

– Hülye vagy? Dehogy vagyok Jenő.

Elsírtam magamat.

– Nőj már fel, te pöcs!

– Előbb befejezem, amit mondani akartam. Nem fogjuk eladni a Fialkát. Bemegyünk, megkeressük Gaboakármennyit, együtt lemegyünk a gyár alatti bunkerbe. Ott ellenséges katonai bázis van, az orruk elől kell kilopnunk a kütyüt.

– Katonák elől? Megőrültél? Mi vagyok én, kém?

– Te? Te nem.

– És te?

– Én... Pöcs vagyok. Ne haragudj.

– Jó, most nem ez a lényeg. Mi van, ha véletlenül túléljük?

– Átadom a szajrét, ahol szoktam. A vonaton. Ott megkapom a következő utasítást. Nem lesz gázsi. Azért mondom el, nehogy eljárjon a szád a vonatozásról. A föld alatt háború készül. Ha elkúrjuk ezt, kitör. És Fialka nélkül elvesztjük. Nem mi négyen, a hazánk. Érted?

– Értem. Várj! Hogyhogy négyen? Tudtommal öten vagyunk.

– A csaj bement az objektumba. A bódélakókat az ellenség pénzeli. A ő feladatuk távol tartani a betolakodókat. Vallásosak, nem ölnek embert, de szívesen kiteszik a sínre, hogy a vonat elintézze helyettük. Ha épp arra járunk, megmentjük az áldozatot, máskor nekünk is hasznunkra van egy-egy baleset.

Kinek van a hasznára, milyen baleset? Hideg bizsergés futott a fülem hegyéig a felismeréstől:

– Egy pillanat! Átmentél a vonattal Gabolanyon?!

– Megpróbáltam. Utána kerestem a holttestet. Vér sem volt a helyén. Valaki kimentette.

– És volt pofád azt mondani, hogy egy csapat vagyunk? Beteg állat vagy.

Lesütötte a szemét, bólogatott.