Keresési eredmények

„Veletek leszek, csak maradj, aki vagy" – ez volt az utolsó előtti mondatod. Próbálok visszaemlékezni a folytatásra, de a köd ráül az agyamra. Bárcsak találkozhatnánk! Hiszem, hogy fogunk, de nekem még dolgom van, fontos dolgom ezen a világon. El kell mesélnem...

– Tartsuk meg gyorsan a napi meetinget, fiúk, lányok! Elmúlt négy óra, előrevesszük Bencét, aztán elengedjük. Hálás vagyok a főnöknek. Amióta kikérdezett az otthoni helyzetünkről, jobban odafigyel az időbeosztásomra, mint én magam. A többiek irigykedve néznek...

Szegény Zalán, már két hete mindennap ő marad utolsónak az oviban. Utálom, hogy mindenkinek csak a nyűg vagyok. Az óvodában fizethetem a felárat a munkaidő utáni felügyeletért. A kisfiam unatkozik a csoportszobában. A kollégák meg kénytelenek befejezni az én m...

Hajnali akárhány óra van, végre rá tudnám fogni, hogy a rajzokon javítgattam valamit. Van még pár órám aludni. Zalánnak elég lesz hét harminckor felkelni, gondolom. Öt előtt ébred fel, sikítva: – Nem király! Nem király! Lánybéka. Kérdezném, mi a baj, sietnék...

Délután újra összetalálkozom az anyukával az óvoda előtt, ahogy Matyit beülteti a kocsiba. Én odamegyek elnézést kérni a fiam nevében, és felírom egy cetlire a telefonszámomat. A nő, akit még mindig nem ismerek másként, mint Matyi anyukája, elővenné a mobilját...

– Zalán, ma este játsszuk azt, hogy felnőttesen beszélünk! Mint férfi a férfival, oké? – Rendicsek, barátom! – Na, ez a beszéd! Figyelj! Matyi csúfol még? – Igen, mindig. – Zalán eddig tudta játszani a játékot, visszatért a panaszos kisfiúhangja. – Apu, én ...

Mindjárt vége a munkaidőnek, de ma még semmit nem csináltam. Egész nap a kecskebékán járt az eszem. Hol van? Miért nem hiányzott Zalánnak aznap, amikor elvesztette? Most miről jutott eszébe? És főleg, mi köze Matyinak Zalán halott anyjához? Talán téged is gúny...

Csörren a telefon, ismeretlen számot jelez. Hajnalban csak téves lehet, de azért felveszem. – A Matyi anyukája vagyok. Bocsi, ha felébresztettem, de a férjem már ébredezik. Tudja, egy kicsit féltékeny típus. Na, mindegy. Basszus, nem tudom, mit mondjak. Szóva...

Idegesen pakolom az otthagyott poharakat az asztalról. A szétszórt játékokból hagyok egypárat, az talán jó benyomást tesz a hivatalnokra. Hogy is hívták? Mondta a telefonban, de mindegy, talán mást küldenek házhoz. Még van öt perc a megbeszélt időpontig. Öt ho...

Pörög az agyam, pedig dolgoznom kéne. Vajon tegnap este jó benyomást tettem a gyámosokra? Bevillan, ahogy egymás között beszélgettek, hogy a bejelentő egy barom. Remélem, ez nem része a protokollnak. Elképzelem, hogy a bejelentőt is azzal nyugtatta, hogy ennek...

Tenger kivetett ékköveitBársonyos kezeikbe rejtikSzívükben az aranyásók szenvedélye Lelkükben a tenger morajlása.Vonzza őket a vad természetTekintetük szelidíti a tengert,Előbb még szilaj hullámokat vetettMost pajkos játszótárs.Hűsít és ontja a kincseketKörülf...

Az egész város a nyári szünetet várta. Már hajnalban is fülledt meleg volt, és amíg az úton nem kezdtek el autók robogni, a tízemeletes házak és aszfaltutak közé szorult kis parkokban, játszótereken hangosan lármáztak és röpködtek a verébcsapatok. Tízemeletes...

„Itt kellett balra fordulni” – gondoltam. Halványak voltak az emlékeim, és sűrűn nőtte be a gaz a tájékozódási pontokat. Az iparvágányt csak a döccenésnél vettem észre, ahogy áthajtottam rajta. Kis bolyongás után találtam meg a bányaüzem készenléti lakásait.Go...

Azt. Azt hagytál. Hogy erény-e, mert nem ölt meg, vagy átok, mert veled megtette, tudni nem merem. Kár is azon rágódni, ki lehettem volna nélküled, hiába erős a fogam, ha gyenge szívem kikezdi az emléked. Mosdatlan aurád beszívta a cigifüstöt, meg a sz...

Első pozíció. Térd kifordít, sarkat érint, lábfej ki. Ez nem nehéz, annyit gyakoroltam már, egészen kényelmes. Csak hideg van itt, fázom. Harmadik pozíció. Jobb láb a bal elé, lábfejek ellentétes irányba. Szintén jól megy, ha odafigyelek. Plié. Ennél már húzód...

…vagy, és leszel gyakrabban kéne tömjénezzelek legalábbis szorosan odasúgnom mennyire szeretlek: nap (édensugár) a lelkesedésed hogy kilencévesen pirult-szenvedélyesen úgy örültél az új csizmádnak dalt költöttél róla boltba menet csüngve anyádon meg a háládon ...

– Átkozott masina! – üvöltött Theo, hogy erőt adjon az utolsó, reménytelen kalapácsütésének az öntöttvas tartóelemen. Saját maga készítette a rudat, gondos munkáját dicsérte, hogy ilyen szívós. Az ablaktalan, zárt pajtában a fémek összetalálkozásakor felröppen...

Mikor kitárta a pajta hatalmas ajtaját, kint szikrázó reggeli napsütés fogadta Theót. Fájdalmasan hunyorgott. Egész éjjel dolgozott, egész valója könyörgött egy órácska alvásért, de úgy nem tudta volna kipróbálni az átalakított gépmadarat, mielőtt a galambembe...

Eljött a reggel, és Theo érezte, hogy az előző nap ájultan töltött órái nem számítottak pihentető alvásnak. A kimerültségtől szédelegve jelentette a galambembernek, hogy a gépmadár, fiókájával együtt, készen vár a repülésre. A gép felé sétálva magyarázta el, h...

– Meddig tart még? – suttogta az anyjának a fiú. Unott képpel a karkötőjén fityegő rózsaszín műanyag szívet pöckölgette. Pontosabban fél szívet, rajta VE felirattal. Nem szerette a színét, de képtelen volt akár egy percre is megválni tőle, mert az apjától kapt...