Részletes keresés
Keresési eredmények
összesen 194 találat
Egy megtört átok súlya
– Minden tiszteletem – próbálta tompítani illetlen megjegyzése élét a Szabi –, de maga negyvenéves, és hatvan kiló. Bírni fogja? Zommer Endréről sok városbeli hitte, hogy Szabolcsnak hívják, de aki közelebbről ismerte, tudta, hogy a téeszes időkben ő intézte ...
Sírfelirat
„Itt nyugszik Dúmadock bősz hadinépe, kik forgatva fegyvert, Quetterek vesztét okozván hulltak el sorra, mint hősök.” Ősi sírfelirat Maldiberan keleti partvidékéről
1.
A táj olybá tűnt, mint amin egy sárkány tombolta ki a dühét – fekete sziklák és kövek borították az egyébként csupasz földet, komor hangulatba vonva a háttérben magasodó hósipkás hegycsúcsokat. Hideg szél kergette zabolátlanul a leszakadt felhőfoszlányokat, am...
2.
Trritokk fáradtan huppant a sziklateraszra. Miután szárnyait elrendezte a hátán, még egy szusszanásnyi időt engedélyezett magának, mielőtt a kísérőkért kiáltott volna. Lenézett a messze alatta elterülő fenyvesre. A látóhatár széléig húzódott a rengeteg. Jó érz...
3.
A tengerpartot kísérő sziklás dombok egyikén magasra rakott tábortűz égett. Körülötte már elcsendesedett a mozgás, a legtöbben rég elpihentek az enyhe éjszakában. A domb tetejét borító olajfaligetet jó embermagas sziklák koronája óvta az alant járók kíváncsi t...
4.
A hideg egy időre kiszorult az istállóból. Bár a sorra érkező és távozó elfek szinte folyamatosan ki-be csukogatták az ajtót, a benti sokadalom mégis hamar langyosra lehelte a levegőt. A tűz is nagyobb volt a szokásosnál, s széles körbe szétkotorva forró füstö...
5.
A folyó befagyott hátán több tucat elf közeledett, hatalmas farakásokat tolva maguk előtt. A parton haladók, akik most bevárták őket, lelkendezve kiabáltak feléjük:– Már látni a házakat! Mindjárt megérkezünk!Örömujjongás szakadt fel az elfek torkából. Olmud is...
6.
Mejime rohant. Előtte Karah és Marduh loholt, a többiekről azt sem tudta, merre vannak. Ez az egész kezdett olyanná válni, mint egy rémálom.Felette karcos rikoltások olvadtak egybe az égen. Próbált a legsűrűbb részekben utat törni, és ahogy látta, a farkasok i...
7.
Olmud egész testében remegve ült egy fa tövében. Hátát a hideg törzsnek támasztotta, jobbjával óvatosan simogatta sajgó bal vállát. Amikor a quetter megragadta, és a levegőbe emelte, egy pillanatra úgy érezte, mindennek vége. Aztán apja keményre fagyott arca j...
8.
Trritokk a tábor fölé érve elégedetten körözött egyre lejjebb. Biztos volt benne, hogy ezzel az utolsó fegyelmezéssel végleg a helyükön marasztalta ezt az izgága elfnyájat. Azzal, hogy megtizedelte az állományt, nem csak jóllakott, de megnövelte a maradék esél...
9.
Barogh kényelmetlenül fészkelődött az ágon. Idegesen ugráló tekintetét csak néha kapta le az égről. Ilyenkor azt latolgatta, ha feltűnik egy szörny, vajon lesz-e ideje leugrani a fáról? Neki egyáltalán nem tűnt jó ötletnek, hogy itt őrködjön. Lehet, hogy hamar...
10.
– Nézzétek! – Hules izgatottan mutatott körbe a sáros pocsolyán. – Igaz, a legtöbb nyomot már széttaposták az állatok, de itt meg itt jól látszanak a kezek lenyomatai. Ittak, aztán… – Az elf figyelmesen kezdte körbejárni a zavaros vizet. Néhány lépés után megá...
11.
Mejime fáradt nyögéssel ébredt. Az arcába csöpögő vizet mohón nyalta le ajkáról. Napok óta ez volt az első nedvesség, ami a szájába került.Kinyitotta a szemét. Ugyanaz a látvány fogadta, ami előző reggel. Szürkésen derengő félhomály, hálóból szőtt, halovány fa...
12.
Baldi búskomoran vakargatta zilált állszőrzetét, miközben elkedvetlenedett embereit nézegette. Az éhséggel járó hallgatag gyötrődésük, a sűrű, komor erdőtől való félelem és a folyamatos menetelés okozta kimerültség kiült az arcukra. Sokan betegesen sápadtan, m...
13.
Végre elérkezett a nagy pillanat. Mejime elszoruló torokkal lépett Ezüstszemű Levandel mellé. Szemben velük, a pókpásztorok főnökasszonya mögé felsorakozott az egész falu. Talán nem is a búcsúztatásuk végett, hanem, hogy részesei lehessenek az eddig még sosem ...
14.
– Szerintem nincs mit tenni – hajtotta le fejét Hules komoran. – Nem látom értelmét, hogy visszamenjünk nyomokat keresni, de annak sem, hogy itt járjuk végig a határt, hátha máshol jöttek ki.– Miért nem? – kiáltotta Olmud elkeseredetten. – Csak ennek van értel...
15.
Trritokk magában dohogva szaggatta a levegőt. Fél mancsában ernyedten lógott a döglött elfizing. A másik mancsát használni sem tudta, olyan mély, fájdalmas sebet lukasztott bele az az átkozott nyílvessző. Még így is áldhatta a szerencséjét, hogy ennyivel meg e...
16.
Az emberek hitetlenkedve és megdöbbenve torpantak meg a kormos fák tövében. Érthetetlen nyelvükön mind egy társukat kérdezgették, aki tanácstalan arccal válaszolgatott nekik. Aztán kilépett közülük, és bátortalanul egy trillát fütyült a romok felé.Az Olmud mel...
17.
Draudan álmosságával küzdve ücsörgött az őrhelyén. Lelkében szánakozással nézte a fákhoz közözött foglyokat.Néhány napja, amikor felvetette az elfek összefogdosásának ötletét, még bele se gondolt, mit is jelent ez, micsoda szenvedéseknek teszi majd ki ezeket a...
18.
Olmud úgy ébredt, mint akinek csak rossz álom volt az elmúlt este minden megpróbáltatása. Kipihenten nyújtózott a reggeli égbolt felé, s elégedetten vette tudomásul, hogy egy halovány érzésen túl semmi baja bezúzott bordáinak. Fürgén pattant fel, és ruhája aló...