Keresési eredmények

Trritokk fáradt nyögéssel huppant le a kapubástya mögötti térre. Az emberizingek építette városban ez volt a falakon belüli egyetlen olyan hely, ahol kényelmesen landolhatott. Másutt, beljebb, a meredek tengerpartra települt város szűk utcáin szinte egymást ér...

– És mi legyen a kölykök neve?– Miből gondolod, hogy több is lesz?– Általában nem egy szokott lenni.– Emlékszel, mennyit koplaltunk akkoriban? Csoda, hogy egyáltalán megfogant!Olmud nevetve mutatott az előttük bandukoló Karahra:– Ha egyetlen kölyök ekkora hasa...

Baldi mélyeket lélegzett a friss, tengeri szélből. Valósággal elérzékenyült, amikor a sűrűből kibukkanva végre ismét meglátta a hatalmas, kék vizet.Sokkal hamarabb tették meg a visszautat, mint amikor még befelé mentek. Most nem kellett rejtőzködniük, cipekedn...

– Képtelen vagyok elhinni, még ha a saját szememmel látom is! – nyöszörögte elkeseredetten Madárkirály. Talán élete legtragikusabb pillanatait élte át, amikor ráakadtak a menekülő rablók első pihenőhelyére. A szanaszét hagyott, megcsonkított elf tetemeket az e...

Másnap reggel mégis korán ébredtek. Olmud, Madárkirály, Hessgeron és Lesseron ültek össze, hogy megbeszéljék, hogyan, miként tovább.– Az erdőség széléig jutottunk. Onnan csak néhány kiküldött testvérünk követte tovább a nyomokat, de azok hamar déli irányba for...

Ez a gyűlés jóval nagyobb volt a múltkorinál. A hatalmas tábortűz reggeli maradványai körül most ott ült Hessgeronon, Madárkirályon, Olmudon és Lesseronon túl még Mejime, Talarn, Draudan meg egy rakás ember- és elfcsaládfő. Természetesen a vén Rossel is helyet...

Draudan álmosan lépkedett a félelf oldalán. Borúsan gondolt arra, hogy talán jobb lett volna, ha le sem fekszik. Remélte, a pár órás séta eléggé kiszellőzteti a fejét ahhoz, hogy ne tegyen semmi hülyeséget, ha kitör a felkelés. Talán még a harcot is megúszhatj...

Hessgeron elégedetten nézett végig a felsorakozott embereken. Madárkirály tényleg alapos magyarázatot adott nekik, hogyan, mit csináljanak.Elöl a férfiak várakoztak, kezükben fegyverrel. Hessgeron ugyan nem mondta nekik, de a lomha mozgású emberek maguktól is ...

Mejime az elsők között kapaszkodott fel a városfal tetejére. Önkéntelenül húzta be a nyakát, amikor a két óriási sas szinte közvetlenül a feje felett elrepült a város belseje felé, ahonnan dúló csata zaját lehetett hallani. Ahogy tekintetével követte a gyorsan...

Olmudnak majd szétroppantak a fogai, állát úgy összeszorította a visszafojtott indulat. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne rohanjon a kapu felé, magára hagyva társait. Tudta, semmit sem érne el azzal, ha szabad prédának ajánlja fel magát a fejük felett k...

Olmud kába fejjel kapaszkodott felfelé a meredek utca lépcsősorán. A hajnal hűvöse és a tengerből kibukkanó Magnius első fényei valamelyest feledtették ugyan az elmúlt éjszaka fáradtságát, de tompultságának nem csak az egész estés feszített tempójú munka volt ...

Rendíthetetlenül haladtam a szomszédos telekre, mert olyan dologra készültem, amit egyébként sosem tennék. És, ha már így alakult, mást is meg akartam szerezni, nem csak némi szalmát meg egy tojást. Anyám már megpróbálta ezeket ellopni, csak Olga néni rajtakap...

Egy héttel korábban még nem hittem volna, hogy bárki rá tud venni egy ilyen veszedelmes állatságra. Kellett egy kis alkohol. Leültem a tuskóra, nagyot kortyoltam a pléhbögréből. Végre! Nézzük a jó oldalát! A túrán egyetlen vaddisznóval sem találkoztunk, a vas...

(A) – Az a pasi rendes arc. Full nem érdemli, hogy elcsesszük az életét. Ne haragudj, de ez nekem tök para. – Láttam, Gabo86 beszaribb, mint gondoltuk. Ettől még a terv nem változott. Nem léphet le, ez a te dolgod, oldd meg. – Én nem akarom játszani az agya...

Kicsit lemaradtunk Brandontól. Nem akartam, hogy halljon minket. – [F2], beszélnem kell veled. Az éjjel kint voltam. – Mondtad már. – Igen, elmondtam, hogy mit nem láttam: embereket szökni. Van még valami. Amit láttam. Innentől [F2] is halkan beszélt. – S...

– Mióta jövünk már? Azt hittem, ránk támadnak a bódélakók, amint átérünk a töltésen. – Én is. Valami gebasz van. Látom már a kunyhókat, arra. Készüljetek! Odaértünk. Vademberek sehol. A hulladékból összelegózott viskók békésen düledeztek, mi tanácstalanul sé...

Az UFÓ-k váratlanul mind megálltak, lassan egy pont felé kezdtek araszolni az égen. Egy vörös bolygócsillag felé. A Mars. Azt kívántam, bárcsak becsapódna most egy meteor ezeknek a megszállóknak a mocskos kis bolygójába. Nálatok nem szokás teljesíteni az áldoz...

Csak feküdtek azon az idegen, fagyos sziklán, ketten, szorosan egymás mellett, hogy bámuljanak maguk fölött a sötét semmibe. Próbálták kiélvezni, ami még hátravan. Artemisz igyekezett tekintetét minél inkább elfordítani a derengő lyuktól, hátha eléggé hozzász...

Berohantam a házba, és amíg rángattam a bakancsomat, nehogy bevigyem a szobába a fertőző sarat, az előszobából benézve láttam a szüleimet, a nagymamát, és a többi lakót. Találtak valahol egy mécsest, annak a fényét ülték körül, meghitt ábrázattal, mintha minde...

A katedrán álló kis Artemisz fülei forrón lüktettek, amikor meglátta az előadóterembe beterelt zsibongó juniorjait. Megkapaszkodott a pulpitusban, és próbált szigorúan nézni. Sikerült, a csoport elhelyezkedett a székeken, és elcsendesedtek. – Sziasztok, nyolc...