Részletes keresés
Keresési eredmények
összesen 118 találat
14.
Joe ismét repült. Tudta, hogy álmodik, mégis valami meghatározhatatlan, nyomasztó érzés ült a lelkén. Attól cseppet sem félt, hogy lezuhan, hiszen társa is volt, akiről tudta, hogy megmentené, ha bajba kerülne. A mellette szárnyaló sas galambfehér tollai, vilá...
15.
– Üdvözöllek a Kinleyside Szanatóriumban!– Szia, Wanda! Mennyit aludtam?– Majdnem egy fél napot. Nem vagy éhes?– Kicsit. Mi ez a hely? Olyan… dohos szag van.– Ha a Bruce Egyetem nem építi meg a saját rehabilitációs központját bent a városban, akkor most ez egy...
16.
– Sziasztok, megjöttem! – harsant fel Wanda kiáltása a bejárat irányából, majd a lépései végigkopogtak a folyosón. Joe és Siobhan megijesztett macskakölykökként ugrottak szét egymástól. – Ahogy látom, sikerült tartalmasan eltöltenetek az időt… Ó, te jóságos Mi...
17.
Egy kényelmetlenül eltöltött éjszaka után Wanda hosszú listával hagyta el a házat. A sebtében összehozott szökés után kezdtek ráébredni, hogy a lakatlan épület még nagyon messze áll a klinika komfortjától. Még a reggelihez sem tudtak rendesen hozzáülni, hiszen...
18.
– Joe, maradj a kocsiban!– Oké, nem is biztos, hogy ki tudnék szállni! – nyögte Joe, aki mostanra ezerszer megbánta, hogy elkönyörögte magát Siobhannal a városi kiruccanásra. Reggel még egészen jó ötletnek tűnt, hogy kettesben csavarognak egyet a városban. A k...
19.
– Joe, te sem láttál egy autót sem, amelyik követne minket, ugye?– Bocs, nem figyeltem.– Pedig most hasznát vehetnénk a mindenlátó szemeidnek!– Oké, de… – Joe percek óta figyelt egy apró pöttyöt az égen, ami kitartóan követte őket. Nem volt élőlény, hiszen nem...
20.
Joe azonnal rájött, miről beszél a lány, amint hátrafordult, a jelzett irányba.– Egy drón! Akkor ez volt az, ami Canberrától követett!– Miért nem szóltál?– Amikor észrevettem, még nem láttad volna. Még én sem tudtam kitalálni, mi ez. Úgy látom, közeledik.– Akk...
21.
A fekete földön állt, a Kihívás Terén. Itt dől el, ki élhet tovább, és kinek kell végleg a homályba távoznia. A talaj minden irányból a tér közepe felé lejtett, egy teknőt alkotott. Minden vér, minden mágia és minden életerő oda koncentrálódott. Ők ott álltak ...
23.
– Úristen! – kerekedett el Siobhan szeme is a látványtól. Az út, végig a híd felől hosszában felrepedezett. A repedésekből itt is, ott is karmos hüllőlábak kapaszkodtak elő, és már vagy több tucat krokodil mászott elő a föld alól.– Ezen az úton nem jön segítsé...
24.
– Biztos kipusztult a környékről az összes hal, ezek meg kiéheztek – zihálta Siobhan, csapzott haját törölgetve az arcából. – Azt hiszem, erre rácsesztünk.– Talán nem – kiáltott fel Joe örömmel. – Ott jön a mentőautó! – mutatott a híd irányába. Siobhan zavart ...
25.
– Akkor elárulod, ki ő? – dőlt hátra Joe az ülésben, hogy a szájába tömhesse a fél marék szőlőcukrot, amit a gyógyszeres dobozból vett magához. Most neki is életmentőnek bizonyult a cukorbetegeknek szánt energiabomba.– Nigas. Nigas Wondeerkini. De nem az apám ...
26.
– Tudom, hogy nagyon fáradt vagy, de ki kell tartanod! Más körülmények között több napos felkészítést kapnál, ami biztosítaná a nyugodt álomutazást, de most annyit tehetünk, hogy kibírod ébren a Woden Temetőig.Wanda szinte folyamatosan beszélt Joe-hoz, hogy éb...
27.
Joe csupán néhány pillanatig hihette, hogy puha, édes álomba csöppent: máris látta magát felülről, amint pucéran, hidegtől kékülő testtel fekszik a síron. Körülötte a föld alól éles fogú kígyók másznak elő és felfúrják magukat a hasába. Tehetetlenül nézte, aho...
28.
– Úgy értsem, a sámánok egy része Pusztítóvá vált?– Fölöslegesnek érezték magukat, miután a fehér ember betegségeit nem tudták elűzni. Milliók haltak meg kanyaróban, himlőben, és egyetlen régi szertartás sem tudta kiűzni a bajt. A fehér ember orvosai meg csak ...
29.
– Hogyan jutok vissza? – tette fel Joe a kérdést, miután végiggondolta, mit is kell tennie ezek után. Nem tűnt különösebben nehéz feladatnak eljutni a Kormányzósági Dombhoz a Woden Temetőtől, és jó esélyük volt rá, hogy némi bűbájjal simán bejuthatnak majd a m...
30.
Ismerte ezt a helyet. A szürkészöld falak, a neonfényt izzadó plafon, a sarokba húzott két, egyszerű műanyag szék, mind elérhetetlen messzeségben, a sűrű, acélkék rácson túl hirdették magabiztosan, hogy innen bizony nem jut ki. Ő maga a rácson belül, egy gumim...
31.
– Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim! – nyitott be egy öltönyös, napszemüveges férfi a szobába. Joe már azelőtt tudta, kivel hozta össze a sors, mielőtt kinyitotta volna a szemét. Uborka orr, messze szagló, bagófüstös lehelet. – Ugye megmondtam, hogy az ACT-be...
32.
Joe irtó hülyén érezte magát. Valamikor régen, még a balesete előtt, állandóan magával hordta a mobilját. Az összes barát, haver, internetes ismerős néhány gombnyomással bármikor elérhetővé vált számára.Most meg?Hosszú másodpercekig fixírozta a telefon digitál...
33.
Siobhan pontosan ott állt, ahol elképzelte.Miután kimászott a csatornából, Joe örömmel látta, hogy arra az aszfaltútra jutott, ami egyenesen a természetvédelmi területre vezet fel. Most, a viharban szabadon szakadt le az esővíz a vörhenyes sziklákkal tarkított...
34.
– Te whakangungu rakau! – kiáltotta Joe, még a levegőben, és a következő pillanatban fényes lobbanás borította el mindkettőjüket. Törmelékdarabok és füst gomolyogtak utána, de semmi sem érte el, hanem mint egy gömb, fogta körbe őket egy ezredpillanatig. Utána ...