Részletes keresés
Keresési eredmények
összesen 118 találat
8.
Trritokk a tábor fölé érve elégedetten körözött egyre lejjebb. Biztos volt benne, hogy ezzel az utolsó fegyelmezéssel végleg a helyükön marasztalta ezt az izgága elfnyájat. Azzal, hogy megtizedelte az állományt, nem csak jóllakott, de megnövelte a maradék esél...
9.
Barogh kényelmetlenül fészkelődött az ágon. Idegesen ugráló tekintetét csak néha kapta le az égről. Ilyenkor azt latolgatta, ha feltűnik egy szörny, vajon lesz-e ideje leugrani a fáról? Neki egyáltalán nem tűnt jó ötletnek, hogy itt őrködjön. Lehet, hogy hamar...
10.
– Nézzétek! – Hules izgatottan mutatott körbe a sáros pocsolyán. – Igaz, a legtöbb nyomot már széttaposták az állatok, de itt meg itt jól látszanak a kezek lenyomatai. Ittak, aztán… – Az elf figyelmesen kezdte körbejárni a zavaros vizet. Néhány lépés után megá...
11.
Mejime fáradt nyögéssel ébredt. Az arcába csöpögő vizet mohón nyalta le ajkáról. Napok óta ez volt az első nedvesség, ami a szájába került.Kinyitotta a szemét. Ugyanaz a látvány fogadta, ami előző reggel. Szürkésen derengő félhomály, hálóból szőtt, halovány fa...
12.
Baldi búskomoran vakargatta zilált állszőrzetét, miközben elkedvetlenedett embereit nézegette. Az éhséggel járó hallgatag gyötrődésük, a sűrű, komor erdőtől való félelem és a folyamatos menetelés okozta kimerültség kiült az arcukra. Sokan betegesen sápadtan, m...
13.
Végre elérkezett a nagy pillanat. Mejime elszoruló torokkal lépett Ezüstszemű Levandel mellé. Szemben velük, a pókpásztorok főnökasszonya mögé felsorakozott az egész falu. Talán nem is a búcsúztatásuk végett, hanem, hogy részesei lehessenek az eddig még sosem ...
14.
– Szerintem nincs mit tenni – hajtotta le fejét Hules komoran. – Nem látom értelmét, hogy visszamenjünk nyomokat keresni, de annak sem, hogy itt járjuk végig a határt, hátha máshol jöttek ki.– Miért nem? – kiáltotta Olmud elkeseredetten. – Csak ennek van értel...
15.
Trritokk magában dohogva szaggatta a levegőt. Fél mancsában ernyedten lógott a döglött elfizing. A másik mancsát használni sem tudta, olyan mély, fájdalmas sebet lukasztott bele az az átkozott nyílvessző. Még így is áldhatta a szerencséjét, hogy ennyivel meg e...
16.
Az emberek hitetlenkedve és megdöbbenve torpantak meg a kormos fák tövében. Érthetetlen nyelvükön mind egy társukat kérdezgették, aki tanácstalan arccal válaszolgatott nekik. Aztán kilépett közülük, és bátortalanul egy trillát fütyült a romok felé.Az Olmud mel...
17.
Draudan álmosságával küzdve ücsörgött az őrhelyén. Lelkében szánakozással nézte a fákhoz közözött foglyokat.Néhány napja, amikor felvetette az elfek összefogdosásának ötletét, még bele se gondolt, mit is jelent ez, micsoda szenvedéseknek teszi majd ki ezeket a...
18.
Olmud úgy ébredt, mint akinek csak rossz álom volt az elmúlt este minden megpróbáltatása. Kipihenten nyújtózott a reggeli égbolt felé, s elégedetten vette tudomásul, hogy egy halovány érzésen túl semmi baja bezúzott bordáinak. Fürgén pattant fel, és ruhája aló...
20.
Trritokk fáradt nyögéssel huppant le a kapubástya mögötti térre. Az emberizingek építette városban ez volt a falakon belüli egyetlen olyan hely, ahol kényelmesen landolhatott. Másutt, beljebb, a meredek tengerpartra települt város szűk utcáin szinte egymást ér...
21.
– És mi legyen a kölykök neve?– Miből gondolod, hogy több is lesz?– Általában nem egy szokott lenni.– Emlékszel, mennyit koplaltunk akkoriban? Csoda, hogy egyáltalán megfogant!Olmud nevetve mutatott az előttük bandukoló Karahra:– Ha egyetlen kölyök ekkora hasa...
22.
Baldi mélyeket lélegzett a friss, tengeri szélből. Valósággal elérzékenyült, amikor a sűrűből kibukkanva végre ismét meglátta a hatalmas, kék vizet.Sokkal hamarabb tették meg a visszautat, mint amikor még befelé mentek. Most nem kellett rejtőzködniük, cipekedn...
23.
– Képtelen vagyok elhinni, még ha a saját szememmel látom is! – nyöszörögte elkeseredetten Madárkirály. Talán élete legtragikusabb pillanatait élte át, amikor ráakadtak a menekülő rablók első pihenőhelyére. A szanaszét hagyott, megcsonkított elf tetemeket az e...
24.
Másnap reggel mégis korán ébredtek. Olmud, Madárkirály, Hessgeron és Lesseron ültek össze, hogy megbeszéljék, hogyan, miként tovább.– Az erdőség széléig jutottunk. Onnan csak néhány kiküldött testvérünk követte tovább a nyomokat, de azok hamar déli irányba for...
26.
Ez a gyűlés jóval nagyobb volt a múltkorinál. A hatalmas tábortűz reggeli maradványai körül most ott ült Hessgeronon, Madárkirályon, Olmudon és Lesseronon túl még Mejime, Talarn, Draudan meg egy rakás ember- és elfcsaládfő. Természetesen a vén Rossel is helyet...
27.
Draudan álmosan lépkedett a félelf oldalán. Borúsan gondolt arra, hogy talán jobb lett volna, ha le sem fekszik. Remélte, a pár órás séta eléggé kiszellőzteti a fejét ahhoz, hogy ne tegyen semmi hülyeséget, ha kitör a felkelés. Talán még a harcot is megúszhatj...
28.
Hessgeron elégedetten nézett végig a felsorakozott embereken. Madárkirály tényleg alapos magyarázatot adott nekik, hogyan, mit csináljanak.Elöl a férfiak várakoztak, kezükben fegyverrel. Hessgeron ugyan nem mondta nekik, de a lomha mozgású emberek maguktól is ...
29.
Mejime az elsők között kapaszkodott fel a városfal tetejére. Önkéntelenül húzta be a nyakát, amikor a két óriási sas szinte közvetlenül a feje felett elrepült a város belseje felé, ahonnan dúló csata zaját lehetett hallani. Ahogy tekintetével követte a gyorsan...